Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)
Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig
Balkán felől felvándorló népcsoport telepedett le. A régészeti szakirodalomban e népesség emlékeit — fő településhelyük alapján — Körös-kultúrának nevezzük. A Körös-kultúra népe paraszti gazdálkodást folytatott. Az élelmet adó növények termesztése és a háziállatok tartása mellett igen fontos volt számukra a halászat és gyűjtögetés is. Szívesen fogyasztották a vizek „gyümölcseit", a kagylókat, csigákat is. (Ezekkel különben — a leleletek tanúsága szerint — még a középkorban is bőségesen éltek.) Közvetlenül a folyók, erek partjára települtek, lakóházaikat a föld felszínére építették. A rendszerint hosszan elnyúló települések helyéről elsősorban az agyagból égetett, szépen formált háztartási edények, halászháló nehezékek töredékei, esetleg csont- és kőeszközök tanúskodnak. E korból Doboz határában elsőként a Hajdúirtásban levő településről kell megemlékezni. A középkori falu (később ísmerte^teniHoJTeitárása alkalmával ugyanis a Fekete-Körös partján, a Körösbe futó ÉK—DNy-i irányú, újonnan ásott csatorna torkolata környezetében levő magasabb, partosabb részeken — elhúzódva Farkaszug felé is — a Körös-kultúra emlékei: ún. becsipkedett díszítésű jellegzetes edények töredékei, kőbalta, faragott csonteszközök bukkantak elő. Sajnos, a településhez tartozó építményeket — házakat, tűzhelyeket — nem tudtuk megfigyelni. A régi Körös partján több helyen is rábukkantunk fiatalabb kőkori leletekre, amelyeket a pontosabb meghatározáshoz szükséges jellegzetességek hiánya miatt azonban csak feltételesen helyezhetünk a Körös-kultúra körébe. Ilyenek/ kerültek elő pl. Szanazugban a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásának zugá\ |загцл Fekete-Kör ös jobb partjától kissé távolabb, a sarkadi út és az edő között. álláson, egy kis magaslaton; Kékfűben, a régi térképeken Pompolynak nevezett 1 magaslaton; a IVI aksári erdoBe fnsrKörös egy régi morotvája által körülzárt i magas parton ésTa mai taluHEK-i széléhez közvetlenül csatlakozó Irtásban, i amelyeket át- meg átszel a Fekete-Körösbe a jobb oldalon beletorkolló Fok medre. A Fok déli partján levő, a régi térképeken „Vár"-na k jelzett, de az idősl doboziak által is még így ismert nevű kanyarulatban szintén fiatalabb kőkori' település maradványai vannak. A „Vár" nem látszik mesterségesen megerősített helynek, csupán a csaknem körülzáródó folyókanyarulat biztosít a településnek természetes védelmet. 13 Az élet folyamatosságát a rézkori leletek igazolják. A lakosság életmódja az előző korszakhoz viszonyítva valószínűleg nem sokat változott. E tájon nem nagyon volt másra lehetőség, mint az állattartásra és némi növénytermesztésre, legfeljebb ezek aránya változhatott. A vizek és erdők természetesen továbbra is igen fontos élelemforrást jelentettek. Az első fémek — réz és arany — megismerése sem hozott nagy változást sem közvetlenül a termelésben, sem a vagyon felhalmozódásán alapuló társadalmi különbségek kialakulásában. Dobozon két rézkori lelőhelyet ismerünk eddig: a Kereszt u. 6. számú ház kertjében 1977-ben Goldmann György a rézkor korai szakaszaboi~sztírmazó, az ún. tiszapolgári kultúrához tartozó hulladékgödröt bontott ki. 14 A sarkadi út 119
