Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

ezen N.Vármegye? Felelet: A' nád és gyékénytermő rétekben, a' Napkeletről való három Körösök körül levő Mezővárosok, Faluhelységek és puszták határain, mellyben Vadak és külömb-külömb némü Madarak sokasága szaporodik. A vizekben különféle nemű halak és vizi állatok találtatnak az ember eledelére" ... A megye csaknem minden helyiségének határában „szép és makktermő erdők" mellett ,,A' Szarvas Marhának, Lónak és juhnak legeltetésére és tenyésztésére bőv-legelő Mezejek vagyon."

2 Vizek, erdők, rétek jellemezték tehát vidékünket. Az élő folyóvizeket kísérő partos területeken — mint a gyöngyfüzér — sorakoztak 4-5000 év óta az emberi települések. E kisebb-nagyobb, száraz földhátak biztos menedéket jelentettek az árvizek ellen, de megközelíthetetlenségük megóvta az itt lakókat a háborús pusztításoktól is. Talán ennek köszönhető, hogy Doboz pl. a XIII. században átvészelte az országos romlást, a tatárjárást, később pedig a török támadások egy részét is. Hiába volt azonban e vidék a legrégibb idők óta lakott hely, a falu határának régészeti emlékeiről sokáig szinte semmit sem lehetett tudni. A véletlenül előkerült leleteket senki nem tartotta számon, szakemberek csak elvétve szereztek tudomást róluk. Leletek pedig bőven kerülhettek elő, elsősorban a folyószabályozásokkal összefüggő nagy földmunkáknál. Mogyoróssy János, a gyulai múzeum megalapítója így számol be az egyik dobozi lelőhelyről: „A hajdani híd mellett 1879-ben földmunka közben Kéry Elek 5 db kővésőíT^lcőgyáTufÍ kőkalapácsot, kőnukleust, és egy kővésűt, csontkés töredékét gyűjtötte össze." Ugyanitt csiszolókő és csiszolt koszerszamdarabok is előkerültek.

3 Hol lehetett ez? Ma már nem azonosítható. — Ugyancsak Mogyoróssy János 1892-ben Doboz különleges, réginek látszó helyneveit tárgyalva így ír aJ

Pogányhalomr

ól^ amelynek helyét csak sejteni lehet,"JVla Révhalom, amelynek ma mar csak fele van meg, fele a Kettős Körös medrébe^svernelcüblkoltatott.^A

hol a révh

ajóból a^uta^a^dobozixLldalQn kilép, ahová lábát teszi, az a Révhalojn^ mely teTvrvàn agyag hamvvedrekkel és azok darabjaival, mégpedig oly bőséggel, hogy az érdeklődő bármikor oda megy, tetszése szerinti mennyiséget hozhat még ásások nélkül is, mert a földön hevernek, vagy darabjaik kilátszanak a földből; ezen edények mind szabadkézzel 1-2 ujjnyi vastag fekete kőagyagból készültek és ősréginek látszanak. A halom ártérben, a Körös mederben fekszik, s a Körös lemossa a felső réteget, akkor kifeketéllenek az edények hamu és csontok társaságában bronz és vas eszközökkel. Találtak itt már aranypénzt, gyűrűt, láncot, fibulát stb. De érdekes az, hogy itt-ott a földben vörös égésnyomok is látszanak, szenes maradványok, sőt a csontok is égettnek tűnnek fel. Lehet, hogy ez a domb valami áldozóhely lehetett, hisz éppen mellette van „pogánytelek" nevű hely, vagy csupán régi temetkezési halom. A föld- és cserépedények közt lócsontok is vannak, 1890-ben a révész egy árvíz után egy lófejet zabiával vett ki szabad kézzel, a csontváz többi részét otthagyta."

4 E lelőhely^ múltnak valóságos kincsesbányája lehetett. Évezredek egymásra rétegződött emlékei tűnnek elénk a leírás alapján még akkor is, ha a képzelet némiképpen kiszínezte, felnagyította a „kincseket". 117