Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig KOVALOVSZKI JÚLIA Doboz határának földrajza és történelme szorosan beletartozik a Körösök vidékének nagy egységébe. A földrajzi környezet a települések történetét is nagymértékben meghatározta. Elsősorban a földrajzi helyzete szabta meg, hogy e vidék mindig távol esett a történelmi események áramlatának fő sodrától, a nagy népmozgások útvonalától, de ennek köszönhető, hogy a lakosság biztos megélhetést és védelmet talált a legviharosabb történelmi időkben is. E kötet olvasói az előző fejezetekben tájékozódhatnak a vidék földrajzáról, növény- és állatvilágáról, ezért itt csak röviden utalok arra a közismert tényre, hogy vidékünk természeti képe a folyószabályozások előtt évezredeken keresztül gyökeresen más volt, mint amit jelenleg láthatunk. A régmúlt környezet visszaidézésére jó segítséget ad Paulo vies András térképe, amelyet 200 évvel ezelőtt készített az akkori új földbirtokos, a Harruckern család számára. A térképről leolvasható állapotokkal kell számolnunk, ha vissza akarunk tekinteni a vidék távolabbi múltjába. (1. kép) A térkép szerint Doboz határát nagyjából délkelet—északnyugati irányban a kanyargós Fekete-Körös szeli át. A folyó két partját erdősáv kíséri, ezt kelet felől keskeny szárazulat választja el a Sárrét mocsárvilágától. Nyugat felől kisebb-nagyobb vízfolyásokkal, fokokkal, erekkel szabdalt, itt-ott erdőszigetekkel tarkított vizenyős rétség terül el a Fekete-Körössel nagyjából párhuzamosan futó Fehér-Körös keskeny parti erdősávjáig. E rétsegen keresztül nem vezetett állandó út Dobozról pl. Csabára, de nagy kerülővel lehetett eljutni Gyulára vagy Békésre is. A falu a Fekete-Körösnek szinte önmagába visszatérő kanyarulatában húzódik meg, amelyet egy keskenyebb folyóág szigetté alakított. A térképrajzoló a falu határában nem ábrázolt szántóföldet, csupán a településhez közvetlenül csatlakozó Nagykertet jelölte művelt földként. A térkép szinte megelevenedik Petik Ambrus párbeszédes leírásában, amelyet 115