Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

tet is tartalmazott. Elismerte például, hogy „vannak rendes, humánus papok is minden felekezetben, de ezek inkább kivételek". A Józan ész, továbbá a Hit, papok, pápák című műveinek szellemében — sőt ezeket érvül és igazolásul használva!! — leszögezte azt is, hogy kezdetben, amíg a papság a nép tanítója volt, valóban elismerésre méltó, áldásos tevékenységet folytatott. Később azonban a tanítóból pappá vált, s a „kezdeti szeretet és jótékonyság" gyakorlása egyre kisebb térre szorult. Régóta nem törődnek már az egyenlőség tanával, holott ezt a biblia sem tagadja. Most a papok azért hadakoznak ellene, mert a választói névjegyzékből „kihagyatni javasolta őket". Az ellen azonban, hogy „a férfi népség 2 3-a ki van zárva belőle", nem tiltakozik senki közülük. A sajtó hasábjain lezajlott éles hangú vita érthetően nem kedvezett Táncsics népszerűségének. Mégsem mondhatnánk, hogy kerületében Győry Vilmos száraz tényeket felsoroló helyreigazító cikke, a csorvási hűvös fogadtatás és a szentandrási „felbujtogatott" csoport botrányt okozó ármánykodó magatartása ellenére, esetleg az 1871 februárjában benyújtott és a Házban Jámbor Pál országgyűlési jegyző által felolvasott reformjavaslatának zajos fogadtatása miatt nagyon megrendült volna választóinak belé helyezett bizalma. A szocialista érzelmű iparosokat és kisparasztokat tömörítő Orosházi Függetlenségi Népkör vezetője: Gintner István órás, (akit Csizmadia Sándor enyhe túlzással az Alföld első szocialistájának titulált; Orosházán valóban ő volt az első, elméletileg is képzett, tudatos szocialista) — ennek ellenére, úgy tűnik, számolt Táncsics esetleges presztízsveszteségével, mert jó politikai érzékkel meghívta 1871. február 26-án kelt levelével Orosházára: tisztelje meg jelenlétével a kör március 15-e tiszteletére rendezendő bálját. „Ez alkalmat adna Tekintetes úrnak becses személye iránti rokonszenvünknek jelét tapasztalhatni. Egyszersmind ügyünk előnyére szolgálna, úgyszinte kellő tapasztalatot nyújthatna a képviselőjelöltség siker- vagy sikertelenségére". Nem tudjuk, eleget tett-e Táncsics a Gintner-fék meghívásnak. Azt azonban igen, hogy megválasztása előtt tett fogadalmához kötötte magát, számot adott arról, miként sáfárkodott választói bizalmával: hogyan "teljesítette képviselői feladatát 1869—72 között". Kerülete — legalább is a választók zöme — meg volt elégedve buzgó fáradozásával, amint ezt az alábbi, a Magyar Újság 1872 május 19-i számában nyilvánosságra hozott felkérés is alátámasztja: „Mélyen tisztelt képviselő úr! Önnek a lefolyt országgyűlés háromévi tartama alatt tanúsított magatartása, működése kiválóan igazolta azt, hogy az orosházi választó-kerület szerencsés lépést tett akkor, midőn Önt képviselőjévé megválasztotta. A képviselőházban ép úgy, mint a sajtóban kifejtett működése, küzdelme nem lepte meg azokat, kik képviselő urat jobban ismerték, mert tudták, hogy szíve utolsó dobbanásáig küzdeni fog a szabadságért, a nép jogai mellett — de meglepett bennünket, kik csak művei és könyveiből tanultuk megismerni . Tisztelt képviselő úr! Ön tanított meg bennünket arra, mikép kell a szabadságot kellő mérven becsülni, mikép kell azért küzdeni, de legkiváltképen volt mester annak megmutatásában, mikép kell a hazát szeretni. De mindezen kivül végtelen sok még az. amit önnek köszönhetünk, ki azon magasra állított bennünket, hol a szabad