Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Mikor ő szól, oly mélyen szól, » Hogy senki sem érti meg jól. Főkortese a titkára, Hogy mit mondjon, ő diktálja; így is hallották már nyögni: „Átám programot!... s á többi". Jól érzékelhető: nem a művészi színvonal, hanem az adott helyzet, az adott körülmény politikai légkörének a hitelessége, a versírók és párthíveik szenvedélyes állásfoglalása és harcos elszántsága, Táncsics iránti bizalma teszi számunkra is jelentősekké őket. Az egyik szerző szerint egyenesen az emigrációban élő Kossuth akaratát teljesítik, ha a sokat szenvedett örök 48-as Táncsicsot választják meg. így kapcsolja össze őket a Kossuth-nótát idéző, ügyesen agitáló vers: Kossuth Lajos azt üzeni, Jobboldali nem kell neki; Táncsics legyen a követünk Ő a mi kedves testvérünk. Éljen a haza! Olyan követ kell most nékünk, Ki úgy érez, mint mi érzünk. Ki hogy talpig magyar ember, Megmutatta már ezerszer; Éljen a haza! Táncsics Mihály éljen, aki Minket sohsem fog eladni. Lánggal égő honszerelme Hazájáé szíve-lelke. Éljen a haza! Szabadságunk alkotmányunk A mi legerősebb várunk. Aki azt el- és feladja, Az nem lehet a nép atyja. Éljen a haza! „A Szent-Tornyai csekély birtokú szegény emberek" a megrázó erejű Rossz a házamon a fedél kezdetű népdal ügyes variánsával vallottak sivár életükről és mérhetetlen nyomorukról. Vele és általa tiltakoztak a nagy adó és a könyörtelen egzekuciok — végrehajtások — ellen. Úgynevezett szózatukban nincs egyetlen szó sem Táncsicsról és a választásról; az osztálytársadalom nagy ellentmondásaira figyelmeztető döbbenetes képsor azonban élő tiltakozás a fennálló rendszer ellen — lázít és programot ad egyszerre. 322