Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

attól, hogy vagy új ismerősei, vagy maga Szacsvay, ki nem bírván tovább viselni a kilátástalan bujdosás lelki terhét, elhatározta: „feladja magát" — önvédelemből, esetleg csak gyávaságból vagy kínzások között elárulják az ő rejtekhelyét is. Alighanem Osváthban (vagy a feleségében?) sem állt meg a szó. Egyre több reá hivatkozó gyanús egyén mutatkozott a tanyán, ki vele akart ismeretséget kötni, úgyhogy Táncsics nem merte kísérteni tovább a sorsot. Felmondta a haszonbérletet, kocsit fogadott, s tervébe nem avatva be senkit, elhagyta a vidéket. Nem tartjuk valószínűnek, hogy útjában berényi vagy békési {Mezei Balázs könyvbizományos) ismerősei közül bárkit is felkeresett. A népes településeket kerülnie kellett — könnyen híre kelhetett volna látogatásának. Estére Körösladányba értek. Minthogy fogadóra nem telt, a községházán szálltak meg, ahol a különben mindig óvatos és éber Táncsics—tisztán emberismeretére bízva magát — merész lépésre vállalkozott: a jegyző és a bíró előtt felfedte kilétét. A kényszerűség vitte rá. További bujdosásukhoz — törik-szakad — pénzre volt szükségük, s ezért személyes holmijukból egyetmást el kellett volna adniuk. Vevő azonban nem akadt. A jegyző is „csak 2 forintot ígért újdonan új atillájáért", mert — úgymond — „az ily ruhát ezentúl úgy sem viselheti többé az ember". Végül találtak egy fuvarost, aki „egy bőrládáért, egy új madracért, felesége két nagykendőjéért, miket a sok baj között még nem viselhetett," tovább vitte őket. így hagyták el — akár az üldözött koldusok — Gyoma érintésével a megyét. Utána egy ideig — mialatt Táncsics Pesten a saját házában rejtőzött — mindössze egy-két rendőrhatósági irat foglalkozott vele. Ezek előbb hollétének a felkutatását sürgették, majd műveinek, tankönyveinek a betiltását tudatták. A nagyváradi ker. es. kir. miniszteri biztos 1850 június 3-án kelt rendelkezése például arra utasította a megyefőnököt, hogy a mellékelt jegyzékben szereplő 44 felségsértőről, kik „mint elillanttak, 90 nap alatt leendő megjelenés mellett idézve valának", de meg nem jelenvén „most már a törvény értelmében makacsságból is marasztalandók lettek", ha tud, szolgáltasson adatokat (rokonság, birtokviszony stb.). Olyan nevek társaságában fordul elő itt „Táncsics (recte: Stancsics) Mihály" neve, mint Almási Pál, Andrássy Gyula, Batthyány Kázmér, Cseh (Csernátony) Lajos, Egressy Gábor, Gorove István, Guy on Richárd, Horváth Mihály, Irányi Dániel, Jósika Miklós, Kmety György, Lónyay Menyhért, Madarász László, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Rákóczy János, Sárosi Gyula, Teleki László, Vukovics Sebő (Sabbas) stb. Az 5 nap múlva adott nemleges válasz (közülük „egy sem e megyebeli, annálfogva azoknak származási jegyzéke sem állítható ki") nem sejtet tüzetes ellenőrzést. Ennyi idő alatt — különösen ha a postázás idejét is számbavesszük — legfeljebb csak nevezettek földbirtok szerinti illetékességét lehetett úgy-ahogy biztonságosan megállapítani. Három évvel későbbről, 1853 július 5-ei kelettel olyan iratot őriz a Békés Megyei Levéltár, amely azt tudatja, hogy a legfelső cs. kir. rendőrség három Táncsics-tankönyv: nevezetesen a Magyar nyelvtan hangmértékkel, továbbá a Magyarok története kérdés és feleletekben az ifjúság számára és az Általános földleírás, különösen Magyarország leírása című művek „forgalomban vagy egyes intézetekben fellelhető példányainak az elkobzását" adta parancsba. 314