Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

'•"".,• • Ш :-•• :-( \ -:>. • • „lekaszálják a vetést". Azt mondják, „a kormány veszi el a nép pénzét", a népet viszont arra biztatják, hogy a kölcsönt adó zsidóktól kérje, követelje vissza, az „közelebb van, mint a kormány". Ez után a szenvedélyesen vitatkozó fejtegetés után patetikus hangvétellel a Szabadelvű Párt erkölcsi nagyságát, politikai célkitűzéseinek a „tisztaságát" kezdte bizonygatni. Tudatos hatáskeltő szándékkal arról beszélt, miért lett Tisza Kálmán pártjának „hű közkatonája" és őszinte híve. Nagy nyomatékkal érvelt amellett, hogy a Szabadelvű Párt a reformkor radikális csoportjának eszmei örökségét képviseli és ápolja; politikai vezérelveit a 48-as eszmékből kovácsolta, céljai és törekvései azokkal rokon. Az időközben bekövetkezett torzulásokról nem tett említést. „Ez a párt volt az — állította öntudatosan —, mely küzdött 1848-ban karddal, fegyverrel a népszabadságért, nemzetünk alkotmányáért, a földnek és a szónak felszabadításáért". Benne találhatók a nemzet legjobbjai: „Látom magam körül a pártban a régi kiszolgált honvédeket (éljenzés) a képviselői padokon, a sebesülést még ma is magukon viselőket, az egykori rabokat és bujdosókat. Azokat, akik életüket, vagyonukat, szabadságukat kockáztatták. Látom az új nemzedéket, mely nemcsak hangzatos (hangulatos) beszédet mond, de képzettséget... is hoz magával, hogy ennek a hazának javára váljon". Végezetül pártja vezérkarát mutatta be: a „generális" Tisza Kálmánt, a hős Klapkát és Türr Istvánt, a három Andrássyt, hogy nevükkel és tekintélyükkel tovább fokozza a Szabadelvű Párt és annak helyi képviselőjelöltje: Szemere Attila iránti bizalmat. „A jelölt... azon nagy alakok egyikének a fia (utóda a nagy Szemerének), kinek neve rég be van írva a nemzet történetébe, elfelej the tétlenül . .. Vájjon, ha Orosházán megjelenne Kossuth egyik fia, s ezt mondaná: én titeket képviselni akarlak, vájjon akadna-e olyan vakmerő, ki az ő helyébe tolakodni merészkednék .. . Szemere Bertalan épp oly nagy ember volt; a hazáért szenvedett. Lelke megtört, a szenvedés vitte sírba. Ez az elszállt fájó lélek kéri Önöket, követeli Önöktől, válasszák meg képviselőül fiát: Szemere Attilát. Adjanak neki méltó helyet, hogy a célt, melyet apja kitűzött, mely a távolból magasan ragyog előttünk, nekünk s mindannyiunknak kivívni segítsen." Most már csak egy hatásos záró formulára volt szükség. Olyan gondolatra, amely értelmet ad minden felhasznált motívumnak, s zárt egységbe fogja ezt a mind logikai, mind érzelmi szempontból céltudatosan felépített kerek beszédet. Az elindító gondolathoz kanyarodott vissza: „Örülök, hogy szívesek voltak meghallgatni. Üdvözlöm Önöket, s kívánom, hogy amilyen nagyon megáldotta az úristen e községet, úgy lépésről lépésre, évtizedről-évtizedre vigye előre, tegye felvilágosodottá, s olyan boldoggá e községnek népét, hogy minden magyar ember kalapot emeljen Önök előtt, mint ahogyan én most kalapot emelek. Éljen Orosháza népe!" A megye félhivatalos lapja: a Békés szerint a 4—5000 főre tehető színpompás nagygyűlés (120 fehér ruhás leány „képezett élő sorfalat" az állomás előtti téren, kik körülállták a községháza előtt elhelyezett, „szép virágokkal díszített" emelvényt is) szónoka, Jókai „rendkívüli hatással" beszélt. Szűnni nem akaró „óriási éljenzés" követte nemes szívre és szép lélekre valló humanitárius szavait. Sokkal nagyobb sikere volt, mint „a rendíthetetlen hadvezér, most roskatag öreg" 272