Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Azt sem tudjuk, hogy az újratelepített Békés megyeben mikor tartottak az első színelőadást. Arról azonban kétségbevonhatatlan tudomásunk van, hogy 1757. július 10.én és 19-én a gróf Károlyi Antal és báró Harruckern Jozefa házasságát köszöntő ünnepségsorozaton a Békés megyei földesúr németül tudó alkalmazottai nagy sikerrel mutatták be Hueber Antal kapisztránus barát Das verlorne und wiedergefundene Kleinod, oder der ausgetauschte Prinz Sylvius (Az elveszett és újra megtalált ékszer, vagyis az elcserélt Sylvius princ) című vidám komédiáját. A finomkodó pásztorjátékok hangulatát idéző és a Shakespeare-vígjátékok (Ahogy tetszik; A vihar; Szeget szeggel; Szentivánéji álom stb.) révén közkedvelt, szerepcserére alapozott sablonos cselekmény nem érdmel különösebb figyelmet ma már. Az előkészület aprólékos gondossága, továbbá a Gyulán két ízben is bemutatott darab keltette szokatlan érdeklődés mértéke viszont annál inkább. Scherertől tudjuk, hogy a víg kedélyű Hueber apát, akit a fiatal gróf később többször öltöztetett fel katonának és gyakorlatoztatott a többiek mulatságára (hogy mire nem kellett vállalkoznia egy udvari papnak?), úrnőjétől kapott megbízást, hogy a leánya házasságát követő napok vidám programjába illeszkedően a zenekari- énekkari előadások, sétakocsikázások, lovasmutatványok, vadászatok, csónakkirándulások mellé készítsen egy bonyodalmas főúri esküvőt tárgyaló vidám komédiát, s azt az udvartartás és az uradalom németül beszélő alkalmazottaival adja elő. A báróné megkülönböztetett figyelmet fordított a zenés vígjátékra. Nem akart szégyent vallani násza, gróf Károlyi Ferenc családja és az előkelő vendégek előtt. Nem kímélte a pénzt és fáradságot. Maga „cenzúrázta" a drámát, s csak miután jóváhagyta és elfogadta, oszthatta ki a páter a szerepeket. A lázas előkészületekről Hueber német nyelvű feljegyzései alapján így számolt be Implom József: „A szereplők ruhájához az anyagot a bárónő hozatta Budáról, a ruhákat a szabók és varrónők a páter tervei alapján készítették. Az ácsok, asztalosok és festők elkészítették a színpadot, egy erdős tájat és egy palotát. A páter a szereplőkkel és a zenészekkel nap mint nap próbálta a darabot. Mikor már minden rendben volt, elkészült az illumináció — kivilágítás — is, amely 50 ámpolnából (mennyezetről függő kosárszerú edényben elhelyezett lámpa vagy mécses) és 30 gyertyából állott.. . Miután a pontos időpontot megkaptam — írta Hueber —, megtettem minden intézkedést, hogy mindenki arra az időre készen álljon. Azt kellett volna látni, micsoda nép gyűlt össze jóval előbb, hogy láthassa a komédiát, micsoda könyörgés, üvöltés hangzott az emberek közt, hogy beengedjék őket; és mivel a nép túlságosan nagy volt, minden ajtó és ablak elé kétszeres őrséget állítottam, amíg az uraság a komédiaházban nem volt. Miután az idő elérkezett, dob és kürtszóval először adattam jelt a komédiához, ezután meggyújtottam az ámpolnákat és gyertyákat, azután dobbal és kürttel a második jelt adattam. Ezt követőleg a nagyságos urasághoz mentem, és a legnagyobb tisztelettel meghívtam őket az előadásra. Aztán visszamentem, és dobbal és kürttel harmadszor is jelt adattam. És miután^az uraságok megjelenni méltóztattak, elkezdettem. 23