Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

szerepet az iskolaügy, és válik nemzeti létünk biztosítékává. Erre alapozva követelt tárcája számára is nagyobb részesedést az állam kasszájából. Elképesztő, milyen nevetségesen kis összeget juttatott az állami költségvetés az oktatásügynek. 1868-ban pl. az összkiadásnak mindössze a 0,8%-át! 1872-re ugyan már 1,2-re emelkedett a részesedése, de így is elmaradt a kívánt összegtől. Könnyen be lehet látni, hogy ez még a felekezeti jellegű népoktatás időszakában sem volt elég. Ettől függetlenül a költségvetési keret egészséges növekedésének a tendenciája vele indul el. Az ő érdeme, hogy tudatosítva az országgyűlés plénuma előtt ennek szükségességét, azt is megláttatta, miszerint „az egyház egymaga ... a népoktatás nagy feladatának eleget tenni nem képes", s az „állam a népoktatást a maga kezéből nem bocsáthatja ki". Állítását arra a nagyszabású felmérésre építette, amely az első népoktatási törvény (1868: XXXVIII. te.) célkitűzéseinek és téziseinek a reális megfogalmazásához az ország minden iskolaegységének az adatait számba vette, és különböző szempontok szerint csoportosította. Sok fontos tanulságot láttatnak ezek az elvi-statisztikai összesítések. Békés megyéről például a következő értékelést, adta: „Bár kivel szóljunk Békésben, arról csak egy vélemény van, hogy ha a megye talán nem áll is nevelés dolgában egészen egy soron Poroszországgal, Magyarországban az első helyen áll; s e csalódás oly általjános, hogy midőn az adatokat láttam, talán ez esetben voltam leginkább meglepetve. Békés megye jó híre annak köszönhető, hogy a földbirtok és tőkevagyon, mely az iskoláé, e megyében nagyobb, minek következése, hogy az iskola mesterek áltálján véve jobban fizetetnek. Az összes fizetést a 202 iskola mester között felosztva, jut fejenként 360 ft. Különösen: a catholicus iskolában minden tanítóra jut 342, a helvét hitvallásúaknál 379, az ágostaiaknál 410, a zsidóknál 381, a románoknál 237. Miből könnyen magyarázható, hogy ügyesebb emberek vállalkoznak a tanításra, s hogy az egészben véve jobb. Mihez még az is járul, hogy a mennyibe iskola épületek léteznek, ezek célszerűbben építettek. Még egy fényoldala van a békési tanállapotoknak, s ez az, hogy azoknak aránya, kik az egész éven át járnak az iskolába, sokkal kedvezőbb: 19 060 gyermekből 14.600. Minden más tekintetben az állapotok nem kielégítőek 40.706 tanköteles közül csak 19.060 s így nem egészen 50 percent megy iskolába. Érdekes itt a nemzetiségek különös aránya. Magy(ar) 26.864, jár 11.447; rom(án) 2032, jár 471; német 2040, jár 893, tót 10.272, jár 6249. Éppen ily elégtelen a tantermek száma, melyet a tankötelesekhez mérve jön egy teremre 212 t(an)k(öteles) és 96 iskolába járó. Csaknem époly kedvezőtlen a tanítók száma, miután az egész megyében csak 202 tanító van. Községi iskola eddig 9 állítatott fel. Az államsegély itt sem fordul elé, az 5 p(ercent) adó beszedéséről eddig nincs gondoskodva". Volt min javítania, hiszen a többi megyében sem volt rózsásabb a helyzet. Nem beszélve az oktatás silány színvonaláról. Mindössze egyetlen — végtelenül elszomorító — tényt vegyünk abból a jelentésből, amit Népiskolai közoktatásunk legfőbb hiányai s haladásunk legfőbb akadályairól címmel terjesztett az országgyűlés elé. Ebben a tanítók tudatlanságáról így panaszkodott:,,... fájdalommal kell megvallani, hogy egy részök . .. annyira nincsen az oktatásra képe233