Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

nincs, „melyben ennek következtében nincsenek tőkék, gazdasági kalamitáson, mely alatt több mint egy millió ember szenved, jótékonyság által segíteni nem lehet. A megoldást abban látta Eötvös, „hogy a lehetőségig sok munka nyújtassék minél több helyen". Például az alföldi vasútépítésnél, de minthogy „a vasútvonal főképp egy vidéknek érdekében fekszik, az állam garanciájához folyamodni nem lehetett". (Úgy látszik, ezzel a hazug érvvel igyekezett ad acta tenni az udvar a bizottság beadványát, nem akarván tudomást venni arról a kézenfekvő haszonról, melyet a vasút a birodalom számára jelent.) Arra kell törekedni tehát. — folytatta érvelését —, hogy a vonal hosszában lakó birtokosok — és „nemcsak földbirtokosok, hanem a földbirtokosok összessége" — vállalják magukra a kamatokat. Ennek a biztos garanciája kell a nélkülözhetlen tőke megszervezéséhez. El kell tehát érni, hogy „a birtokos osztály előleghez jusson", a napszámosnak meg „munka adassék". Vagyis, nagy nemzeti összefogás kell: „a nagy csapások káros következései csak nagy tevékenység által háríttathatnak el". Mindenkinek meg kell tennie kötelességét — „nagy és kicsiny pénzzel, kinek pénze van, tanáccsal, ki arra képes, tevékenységben valamennyien". Hogy a vasútépítés olyan feltételek mellett (nem beszélve az aszályról) ahogy Eötvös vázolta, nem jelenthetett gyors segélyt, könnyű belátni. Az ügy jó megszervezéséhez sok idő, a megkeresett munkabér okos elköltéséhez olcsó élelmiszer és takarmány kellett volna. De ott, ahol messze földön semmi sem terem, a beszerzés is nehéz! A Honban megjelent Eötvös-fejtegetés jelentősen hozzájárult a segélyakció sikeréhez. Erre kell következtetnünk abból az egyszerű tényből is, hogy voltak, akik gyűjtésüket az ő címére küldték el. így P. Szathmáry Károly nagyenyedi tanár is, kinek 208 forintos erdélyi gyűjtéséből 108 forintot Eötvös a Rentsisovszky Ferenc kasznár vezetésével tevékenykedő Orosházi Inségi Bizottmány címére azzal juttatott el, hogy azt az orosházi rászorultak között osszák szét. Nemcsak az orosháziak kaptak az országos gyűjtésből. Az adakozók rendelkezése, illetve a megyei bizottság határozata szerint jutott másoknak is. A gróf Batthyány Lajos özvegye által gyűjtött 500 forintból és a Nemzeti Casino „több tagjai által rendezett 2-ik bál tiszta maradványából" leküldött 300 forintból (hogy többet ne említsünk) más községek „munkaképtelen" és „szűkölködő" tagjai is részesültek. Utóbbiból 100 forintot Trefort kérésére a békésszentandrásiaknak továbbítottak. A nyomor erkölcsromboló, önpusztító erejét és hatását több ízben is észrevette. Naplójának ilyen árulkodó bejegyzései vannak: „1864. szept. 7. Orosházán voltam adót fizetni. Az utolsó holnapokban három öngyilkossági eset fordult elé, mind gyufával. Egy férjmérgezés hasonló módon. Áltálján véve szomorító, ha az erkölcsi romiadást tekintjük, mely az utolsó időkben az alföldi nép között észrevehető. Fő oka ... a szegénység." Vagy: 1864. október 13. „Mikor reggel a határ mellett (mezsgyehatár) a mérnökkel jártam — tudniillik földjének azt a részét mérette fel, amelyet egy Gabovics nevű szenttornyai bérlőnek adott árendába — két helyen a lopásnak tagadhatatlan nyomára akadtunk, s lett a jelenlevők között nagy fohászkodás a parasztok rosszasága felett, kik a lopástól teljességgel nem tudtak elszokni". A bejegyzésekből arra lehet következtetni, 227