Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Békés megye színészeti emlékei a Bach-korszak első éveiben A színház mindenkor nagy szerepet játszik a társadalmi tudat formálásában, a közízlés és a korszellem alakításában. Jelentősége különösen akkor válik felbecsülhetetlenné, amikor egy érzéketlen idegen hatalom elvakult dühében tüzzelvassal ki akarja irtani az általa elnyomott és leigázott nép szívéből a hitet és a reményt — a hazafiúi érzést. Ha ilyenkor vállalja magára a haladó eszmék és a nagy emberi példák propagálását, akkor — akár Petőfi szerint a költészet — egyenesen erőt és hitet sugárzó, egyetértésre serkentő „szentegyház" lesz. „Olyan épület, mely nyitva van boldog-boldogtalannak, mindenkinek, aki imádkozni vágy." A jól megválasztott darabok és a hitelesen tolmácsolt szerepek átlelkesülnek, és élesen politizáló vezércikké forrósodva, a nemzeti öntudat fenntartói és erősítői lesznek. Egyik legelső világi színészünk, Kótsi Patkó János is tudta már, hogy „a színjátszó sokkal fontosabb ember a köztársaságban (társadalomban), mint amilyennek sokan képzelik. Az ő kezében vágynak a lélek munkáját ébresztő szerek, melyeket sem a törvény, sem a király tekintete mozgásba nem hozhat". Mindez azonban csak akkor igaz, hogyha „azon rollt (szerep), melyet neki adnak, természet szerint játszódja, és úgy, mintha az éppen rajta történt volna". Más szóval, ha az előadásban a társulat összmunkája révén hitelesen elevenedik meg az élet, és a színész szava a közvetlen megnyilatkozás erejével hat. Alapvető kérdés tehát, hogy az összmunka miként valósul meg. Az igazi színjátszás ugyanis a feladatát jól értő igazgató és rendező kezében a legfegyelmezettebb csapatjáték — nemcsak vezénylő tiszteket, hanem lelkes közkatonákat is kíván. Egyáltalán nem mellékes, hogy az epizódszereplők milyen színvonalon képesek együttélni a cselekménnyel, milyen értelmi-érzelmi és hangulati szinten kapcsolódnak be a játékba, milyen természetesen mozognak, hogyan élnek a színpadon. Tudnak-e hitelesen szólni és cselekedni. Csupa hadvezérekből, „csupa Napóleonokból álló hadsereg" itt ugyanis ritkán nyer csatát. Olyan társak közreműködésére van szükségük, akik velük együtt alá tudják rendelni magukat a szerep, a mondanivaló követelményeinek, és nem egyénieskednek. Csak így juthat érvényre az eredeti írói szándék, amelynek hű tolmácsolása érdekében azonos hullámhosszra kell ráállnia a rendezésnek és a színésznek, a díszletezőnek és a világosítónak, mindenkinek, aki az előadás során valamilyen szerepet kap. De legyünk mértéktartók. Több évszázados kulturális elmaradottságunk következtében fel sem tételezhetjük, hogy a múlt század derekán vidékünkön 20