Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Pedagógiai Lexikon szerkesztői nem vettek tudomást sem a nagy energiát és fokozott körültekintést igénylő rövid életű kísérletről (1855—1857, ill. 1860), sem meghurcolt, perbe fogott szerkesztőjéről; pedig a vidéki megjelenés ez esetben nem járt semmiféle értékcsökkenéssel: nem tette sem partikuláris igényűvé, sem provinciális ízűvé a különb sorsra méltó, könyvnek álcázott folyóiratot. De figyelmet érdemelt volna azért is, mert az önkényuralom időszakában elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. (Előfizetői között ugyanis — s ez erőteljesebben aláhúzza nagy jelentőségét — több katolikus tanító is akadt.) A Néptanítók Könyve kizárólag az oktatásügyet szolgálta. Példát mutatott ebben is a társfolyóiratoknak. Merész, mondhatni rebellis elveket képviselt. Döntő súllyal az alsófokú oktatás pedagógiai — didaktikai megerősítését vallotta kötelességének. Gyakorlati támogatást kívánt nyújtani „a műveletlenül hagyott pedagógiai terület" tanítóinak, munkásainak, arra buzdítván őket, merjenek kísérletezni, újítani. Szakítsanak a fejlődést akadályozó, megkövesült, ósdi módszerekkel, s tegyék bátran közhírré és közismertté egyéni tapasztalataikat és sikeres eljárásaikat. így akarta kinevelni azt a művelt egyedekből álló elit gárdát, amelyik „egy rangra emelkedve a lelkészekkel", önállósítani tudja magát és az iskolát az egyházi vezetők felügyeletétől. Annál kívánatosabb ez — hirdeti Szeberényi —, mert csak „a rátermettség és a pedagógiai szakismeret alapján lehet alkalmassá az ember az irányításra", márpedig erre a felügyelettel megbízott világi egyháztagok és körlelkészek általában felkészületlenek és alkalmatlanok. A szakírók közül többen képviseltek harcos deista-dualista álláspontot — azaz elismervén az iskolafenntartó egyház jogait s vele a valláserkölcsi nevelés szükségszerű fontosságát, nyíltan állást foglaltak a nevelés és oktatás — a hit és a tudomány kétarcúsága mellett. Ennek megfelelően az egyes tudományoknak vallástól függetlenített tanítását, illetve „a gyermeki lélekben szunnyadozó minden tehetségek fejlesztésére" hivatott természettudományok anyagának tantervi bővítését, az iskola és az élet egymáshoz közelítését követelték Pestalozzi és a német filantropinumok gyakorlati pedagógiájának szellemében. Ezt sürgette valójában az Entwurf is. Ilyen irányelveket képviselve, magától értedődően messze előtte járt a nagy vihart átvészelő katolikus Religionak, amely, mint tudvalévő, előzőleg Religio és Nevelés-пек nevezte magát, és egyedül Habsburg-párti lojalitásának köszönhette fennmaradását. Szerkesztője: Danielik János — ahogy a közlöny alcíme: „Katolikus politico-egyházi és irodalmi lap" is igazolja —, sokáig önmaga sem tudta, mi legyen belőle: politikai vagy teológiai orgánum, esetleg kimondottan irodalmi szemle. Ez a sokféle irányultság magyarázza, miért szorult hasábjain eleve háttérbe a népiskolák ügye és aktív szolgálata. Korszerűbb elviség jellemezte Lonkay Antalnak óvatosabb hangvételű, szintén katolikus érdekeltségű Tanodái Lapok-fan&X (1856—1871) is, amely a Danielik irányításával működő Religioval összhangban, elvetette „a biológiai és történelmi fejlődés" Lamarck és Darwin óta nagy vitát provokáló téziseit, és „a bibliai teremtéstörténet megdönthetetlen érvényessége mellett szállt síkra". 186