Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

azt az elvét, amely a szállóigék és közmondások ritmikusságát tapasztalva és megmagyarázni akarva, azokat egy-egy vers (dal) olyan általános igazságokat megfogalmazó, önállósult verssorának tekintette, melyek aztán az érzelmi és logikai erők tömörítésével állandósuló szókapcsolatokká, közkedvelt sztereotípiákká váltak. A szarvasi gimnázium történetét megíró Benka Gyula és Nádor Jenő is megerősíti, hogy Greguss még büntetésének a letöltése után sem kerülhetett vissza a tanári katedrára, pedig utóda: Domanovszky Endre magasfokú humanizmust tanúsítva, 1850. március 6-án írt levelében világosan kijelentette, hogy „ha hazánk viszonyai olyanképpen megváltoznának, miszerint Gerö úr tanszékét visszafoglalhatná, én azt neki szívesen átengedem" {Ev. Orsz. Levéltár; Békési esp. iratok XIII. 6. 34. sz.) Erre azonban nem került sor, sőt azt kell mondanunk: Greguss kockázat nélkül még magántanítást sem vállalhatott többé. Önmagát is, munkaadóját is súlyos bajba keverhette volna. Az 1850. június 27-én kiadott legfelsőbb császári pátensre hivatkozással ugyanis a központi hatalom „a tanulók jövendőbeli gondolkodásmódja" védelmében körültekintő felügyeletet rendelt a házitanítókra, mert „több tapasztalt s feljelentett eseteknél fogva azon meggyőződést szerzetté, mikint nevelők és magántanítókul gyakran oly egyének fogadtatnak fel vagyonosb házakba, kik politicai vagy erkölcsi tekintetben nincsenek egészen észrevétel nélkül, vagy kik politicai vétség miatt büntetve is voltak". Számára tehát a kenyérkeresetnek ez a csatornája is eldugult. Nem tudjuk, miből élt. Felesége esetleges hozományából? De volt-e földtulajdona vagy személyes vagyona? Vagy álnéven írt, gyengén dotált szépirodalmi műveinek honoráriumából? Az Akadémia titkárával: Toldy Ferenccel fenntartotta kapcsolatait. Esetleg indifferens, politikamentes tudományos vizsgálódásokkal ütötte el idejét? Vajon nem ezek közé kellene-e sorolnunk azt az elméleti eszmefuttatást is, amelynek megírására tanártársa, Balagi Mór közmondásgyűjteményének az áttanulmányozása után vállalkozott? Ekkor határozhatta el azt is, hogy apja emléke előtt áldozva, megjelenteti Greguss Mihály válogatott kisebb munkáit (talán volt tanítványainak áldozatkészségére számítva), amelyet aztán annyira veszélyesnek minősített a cenzúra, hogy már a megjelenése előtt elkoboztatta és megsemmisíttette. Greguss Ágost politikai szemléletén alig-alig változtatott valamit az ekkor kitöltött börtönbüntetés. Tovább őrizte és ápolta 48 szellemét kiszabadulása után is. 1852. tavaszán — s nem 1854-ben, ahogy Réthy László írja — miatta került ismét bajba. Ekkor Dőry Gábor nagyváradi területi főbiztos rendelkezésére jutott újra bíróság elé. A bajt a Réthy- nyomdában megjelent „szarvasi naptár" hozta reá, és hozhatta volna a nyomdatulajdonosra is, ha Greguss nem vállalja magára a teljes felelősséget, azt állítván, hogy titkába senkit se avatott be, még az Alföldi Mezei Naptár kiadóját sem. Az történt ugyanis, hogy az év augusztus-november hónapjait ismertető 8—8 soros versikéket úgy fogalmazta meg, hogy a verssorok kezdőbetűit összeolvasva — Bonyhády Gyulának, Békés megye főnökének az állítása szerint „e szavak jönnek ki: szabadság, forradalom, nép uralom győzni és boldogítani fog". 142