Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

széles látókörű és mozgékony fantáziájú fiatal Gregusst. Azt viszont már a liberális eszmék nagyfokú térhódításának és az iskolai élet demokratizálódási folyamatának a számlájára kell írnunk, hogy az egyházmegye a későbbiekben „egyenesen az oktatókra bízta" az igazgatók és a gazdálkodási és fegyelmi ügyekben eljáró efórusok 3—3 évre történő kijelölését, illetve a két tisztség betöltésének a jogát. Mindössze azt kötötte ki, hogy az iskolai tanács sorban ruházza fel velük az oktatókat. Közben a város és a városvezetés szelleme, amelynek formálásában — ahogy erre a Toldy Ferenchez írt lelkendező levélből következtetni lehet — Greguss jelentékeny szerepet játszott, erős radikalizálódásnak indult. A közeli mezőberényi és orosházi (csákói) földfoglalások izgató híre nem várt lendületet adott a szegények követeléseinek. A vezetők: Doleschall János polgármester, Mojsisovics Sámuel bíró és Tót Sámuel kapitány alig tudták fékezni az elszabadult indulatokat. Volt, hogy nem is sikerült nekik, ahogy erről a „nagyváradi es. kir. Haditörvényszéknek 146/1850. számú" február 27-én kelt irata tanúskodik. Ez a fent nevezettek ügyében a „legszigorúbb vizsgálat" elrendelésére és lefolytatására kérte és kötelezte Békés vármegye főnökét: Stachó Jánost. Népgyűlések tartása, katonáskodásra kényszerítés és önkényes újoncoztatás, erőszakos elhurcoltatás és anyagi megvesztegethetőség, vagyonelkobzás és tulajdonháborítás, földosztás (Décsi puszta, Kondorosi puszta) és felakasztással agyonlövetéssel való fenyegetés {Ballá Károly uradalmi kormányzót ezzel fenyegette meg Mojsisovics, amikor vonakodott az őrsereggel hadba vonulni), hatalommal való visszaélés és személyi szabadság megsértése (ugyancsak ő „gr. Vencheim sic! Károlynét, tábornagy Radetzky Ő Excellenciájának leányát" akarta elfogatni Szarvason) egyaránt szerepelt a felhozott vádak között. Legradikálisabbnak a nagykereskedőből lett városbíró: Mojsisovics Sámuel, a Védegylet helyi szervezetének alapítója bizonyult közülük. Ezt a Szabadság, egyenlőség, testvériségéről meg Az 1848. évi országgyűlésről írt liberális szellemű művei is tanúsítják. Úgy látszik, nem sikerült tökéletesen tisztáznia magát az ellene felhozott roppant súlyos vádak alól: a haditörvényszék ugyanis 5 évre és vagyonelkobzásra ítélte. Megérdemelné, hogy méltó emléket állítson neki valaki, részletesen elemezve 1848-ban vállalt szerepét. Büntetésének letöltése után javait visszakapta ugyan, Szarvason azonban nem maradhatott többé. Az öcsödi határrészen lévő báboczkai birtokára internálták. 1861-ben halt meg. A szellemi irányító Greguss életének arról a körülbelül 6—8 hónapjáról, amely Világost közvetlenül megelőzte, illetve követte, nincsenek egybehangzó adataink. A mozgalmas napokról ugjanis Greguss nem készített feljegyzéseket, vagy ha igen, elsodorta az áradat. Éppen ezért legfeljebb csak több-kevesebb sikerrel megrajzolt mozaikképet formálhatunk róla, eleve számolva azzal, hogy a fő vonások viszonylag hívebb megrajzolása mellett a részletek realizmusához nélkülözhetetlen apró adatok híján, könnyen tévedésbe eshetünk. Legnevesebb méltatója, Riedl Frigyes, aki a Kisfaludy Társaságban halálának negyedszázados évfordulóján ünnepi ülés keretében megemlékezett róla — sajnos — nagyon szűkszavúan intézte el ezt a súlyos történelmi időszakot. Annyit említett csupán, hogy „miután a szabadságharcban mint katona részt vett, tíz hónapig Nagyváradon volt bebörtönözve". Majd néhány mondattal 136