Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Az 1930-as években a piaci konkurrencia növekedésével, valamint azzal, hogy a családtagok közül mind többen álltak be a kofasorba, az áru beszerzése nehezebbé vált. Csökkentette a kofák keresetét még az a szokás is^amit egyes nagykereskedők vezettek be, hogy t. i. azoknak a tenyésztőknek, akik minden alkalommal nekik adták el árujukat a baromfi árához a szedőpénzt is hozzászámolták. Mindez nehezítette a kofák árubeszerzését, s azért a piacon a kofák egy része nem a legjobb emberi tulajdonságáról volt ismeretes. Általában a baromfi-kereskedők és a kofák jellegzetes alakjai voltak a piacnak. Elsősorban nagy emberismerettel rendelkeztek, igyekeztek is név szerint szólítani mindenkit. Nagy rábeszélő képességük volt. Bizonygatták, hogy a piacon senki sem ad náluk magasabb árat, továbbá, hogy ők mindig pontosan szoktak mérni, és hogy nekik máskor is szükségük van az eladókra. Tudták, hogy kinél kell dicsérni az árut, hogy az milyen jó, sőt, hogy máskor is milyen jó volt. Másoknál esküdöztek égre-földre, hogy ezen a mai piacon semmi hasznuk nincs. Ha az eladó tovább akarta az áruját vinni, akkor meg a másik kofáról volt megjegyzésük, hogy az ilyen-olyan, hogy annál vigyázni kell a mérésre stb. A tenyésztőknek meg is volt a tapasztalatuk, hogy minden kofára vigyázni kell a mérésnél. Emlegették, hogy volt piacos, aki kifúrt súllyal mért. A másiknak meg olyan volt a mérlege, hogy csak néhány kilóval egyenlítődött ki. Egyesek a serpenyőben lévő súlyok leolvasásához hívták az eladót, miközben társuk lábával kissé megemelte a mért árut. Sok mindent megtettek a nagyobb haszon érdekében. Az egyik kereskedő így jellemezte foglalkozását: „A kofa szakma ronda, de jó pénzt lehet vele keresni". A piaci mérlegelésekkel sok baj lehetett, erre utal az egyik 1903. évi képviselőtestületi jegyzőkönyv is. A hízott libákat átadó lakosok kérelmére a község libamázsát állított föl a libapiacon. A libák darabjáért 1 fillért kellett fizetni a mérlegeléskor.

66 A kofák piaci tevékenysége nem zárult le az áru megvételével. Az olcsón vásárolt, gyenge minőségű, vagy beteg baromfit jó áruként próbálták a nagykereskedőnek átadni, besuszterolni. Mérlegelésnél a csirkével együtt az 1 vagy 2 kilóst is bemérték úgy, hogy a súlyt az állatok szárnya alá rejtették. Az meg természetes dolog volt, hogy a libákat és pulykákat vízzel megtölcsérezték. A kisebb testű fél litert, a nagyobb testű közel egy litert is felvett a begyébe. Ezt az egész műveletet a legnagyobb lelki nyugalommal végezték, mondván, hogy erre az olaszok tanították meg őket. Állítólag, amikor a spanyol megbízott az olaszok telepén vette át az árut, az olaszok is megtömték a jószágot. Természetesen a nagykereskedőt sem kellett félteni az átvételnél. Ök meg a mérleg serpenyője alá csúsztattak be egy-egy vasdarabot. A kofák a piacon sokszor kerültek szócsatába egymással, ilyenkor kiteregették egymás szennyesét, de mindez csak a piac végéig tartott, utána együtt poharaztak. Többségükben szerették az italt, ha jó volt a kereset, annak egy részét leengedték a garaton. Általában nem gyűjtögettek, de talán éppen ezért is adott részükre megbízást a nagykereskedő. Ezektől nem kellett félniök, hogy bizonyos tőke összegyűjtése után ők is nagyobb vállalkozásokba kezdenek. 63