Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
az úgynevezett Meszes-teleptől. A Meszes-telepen üzemelt a gépkocsijavító műhely, és itt volt a gépkocsik parkolóhelye is. 1970-ben végre valóra vált két évtized tervezgetése, sikerült megvenni a Gabonafelvásárló Vállalattól a 3 szintes magtárt a hozzá tartozó szociális épülettel és az utcai házzal. Az épület 2 400 000 Ft-ba került, de megérte, mert a gyár területe 561 négyszögöllel bővült, s ezenfelül az ún. Meszes-telep is összefügg már az üzem többi részével. Ezekben az épületekben kaptak helyet a lakatosok, asztalosok és karbantartók, itt alakították ki a jelentős területet igénylő állóeszközraktárt is. A magtár felső szintjein különböző ládaanyagokat és kartonokat tárolnak. A volt szociális épület egy részéből mosodát és ruhaszárító termet alakítottak ki. A hagyományos feldolgozás szerint a baromfit levágták, megkopasztották, egészben csomagolták, fagyasztották és értékesítették. 1960-tól kezdve a baromfiipar tervbe vette a konyhakész termékek előállítását. Ezek között szerepelt a tömbhúsgyártás (tyúkok, pulykák mellhúsából és combjából való színhús) és a libadarabolás. Orosházán e feladatok elvégzésére nem volt elegendő munkaterem. Ezen a helyzeten segített az a körülmény, hogy 1963-ban a Békés megyei Húsipari Vállalat az orosházi vágóhidat megszüntette. Kevés volt a vágnivaló. (Az utóbbi években már csak lovakat vágtak, s ezek elfogytak.) A Baromfifeldolgozó Vállalat átvette a vágóhidat és a hozzá tartozó 5 kat. holdnyi területet, majd azonnal hozzákezdett a munkatermek átalakításához. A legnagyobb csarnokban felső pályával ellátott libadaraboló készült. A volt sertésforrázó helyiségből tömbhúsos terem lett. (21. sz. kép) Jutott hely a libazsír olvasztásának és csomagolásának, továbbá a libamell pácolásának, töltésének és füstölésének is. (22. sz. kép) A volt állatpihentető helyén öltöző, iroda és ebédlő létesült. A régi felvonulási épületben a laboratórium kapott helyet. Ezek a munkák vetették meg a konzervüzem alapját. A konzervüzem létrehozásával — ha késve is — megvalósult az Orosházára vonatkozó hároméves tervjavaslat. A cél akkor az volt, hogy egy nagy teljesítményű, az egész környék állattenyésztésére alapuló, exportra is termelő vágóhidat és konzervüzemet építsenek, amely munkalehetőséget is biztosít. 63 1949-ben kezdődött a vágóhíd építése, de a Tervhivatal 1950 tavaszán ezt leállította, és csak az ötvenes évek végén helyezték üzembe. 1963 után pedig már konzervüzem lett, amely azonban nem a nagy állatokból, hanem a baromfiból származó húsokat dolgozza fel. A konzervüzem első négy évi termelési eredményei jók voltak, ezt igazolják azok az elismerések is, amelyeket a vállalat kapott készítményeiért. (23. sz. kép) Érthető volt az a törekvés, hogy az üzem bővítse a különböző baromfitermékek választékát, és kezdje meg a baromfikonzervek gyártását is. (24. sz. kép) A kezdés jól indult. Az 50 fős vágóhíddal szemben az új üzemben az első években már 100-nál több, 1968-ban pedig 303 fő volt az átlagos munkáslétszám, ami a lakosság foglalkoztatottsága szempontjából is jelentős. Amilyen nagy gond volt a baromfifeldolgozó üzem területének növelése, ugyanolyan gond volt az üzem korszerűsítése is. Az államosítás előtti 52
