Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

gilisztákat.) Állati fehérjéből importbeszerzési lehetőség nem volt, saját termelés alig, s az a kevés, amihez az egyes gazdaságok hozzájutottak, rossz minőségű volt. Rosszul őrölt, csomós, időnként penészes, vitaminokat, nyomelemeket nem tartalmazott, az ásványi anyagok közül pedig a só sokszor darabos volt benne. 1950-ben megszüntették a régi kistenyésztők tífuszmentes tyúkállományából származó tény észtojások átvételét. A megszüntetés indoka az volt, hogy majd a nagyüzemek fogják ellátni a keltetőállomásokat. Ez elsietett intézkedés volt, mert ez időben Orosházán csupán a Dózsa Termelőszövetkezetnek volt 400 db jércéje. A legközelebbi nagyobb baromfitartó, a Felsőnyomási Állami Gazdaság is csak 3000 db tojótyúkot tartott, amelyeket kistenyésztőktől vásárolt össze. Ezenkívül a kezdetlegesen elhelyezett tyúkok tojáshozama rendkívül alacsony volt, s így a keltetőállomás tenyésztojás híján piaci tojásokból rakta meg gépeit. Korábban a tífuszmentes tojásokkal 70 %-on felüli kelési eredményt értek el. Az új intézkedések után ez 41 %-ra csökkent, ráadásul a kikelt csibék tífusszal fertőzöttek lettek. Ezekből a csibékből csak a tsz-ek vihettek nevelésre. Az ilyen fertőzött csibeállományból — mivel azon időben megfelelő gyógyszer sem állt rendelkezésre — 30—70 %-os elhullás is volt. E körültekintés nélküli intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar baromfitenyésztés színvonala ebben az időben visszaesett. Érthető volt az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetnek az a törekvése, hogy nem igényelte a keltetőállomás csibéit, hanem a régi, hagyományos kotlóültetést „nagyüzemesítette", és 40—60 kotlót ültetett egyszerre. A kezdetleges, de ésszerűbb eljárással a veszteségeket a korábbiakhoz képest sikerült csökkentenie. Az államosítás után évek teltek el, míg a baromfiipar szervezése nyugvópontra jutott. Ez idő alatt a kialakuló nagyüzemi gazdaságoknak nem tudott segítséget adni. Az 1950-ben megalakult baromfiipari egyesülések működése alatt a baromfiiparban nem sok előrehaladás történt. Átvették a keltetőállomások üzemeltetését, de a tífuszvizsgálatok megszüntetése következtében rosszak voltak a kelési eredmények. Nem sok értelme volt annak az intézkedésnek sem, hogy 1951-ben újból megkezdték a telepen belüli baromfi- és tojás-felvásárlást. Az Egyesülés rövid fenállása alatt a gyárakban cak az adminisztrációs munka szaporodott. Másfél év után, 1952. március 1-én az egyesülések megszűntek. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Nemzeti Vállalat az Alföldi Baromfiipari Egyesüléshez tartozott, melynek Békéscsabán volt a központja. (9. sz. kép) A baromfiipari egyesülések megszűnte után újabb átcsoportosítást hajtottak végre. Az ipartól elválasztották a felvásárló csoportot, s begyűjtési kirendeltségeket alakítottak. Orosházán a kirendeltség külön telepet is kapott a Fürdő utca és a Nádasdy utca sarkán, egy volt fatelep helyén. A gépkocsik és a javítóműhely különálló vállalathoz, a központi Baromfiipari Fuvarozási Vállalathoz került. A minisztériumban Baromfiipari Igazgatóságot létesítettek, de még ez sem volt önálló, mert a húsiparral vonták össze. Nem volt egységes szerv, amelyik hathatós segítséget adott volna a nagyüzemi baromfitenyésztésnek. A néhány baromfiipari gazdaság kezdeti bajokkal küszködött, és kevés is volt ehhez a feladathoz. Az orosházi Baromfifeldolgozó 21