Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

nem voltak meg a feltételek s a behozott gyermekeket csak az öltözőben, libás ládákban helyezték el. A libás ládák alá négy lábat erősítettek, hogy az apróságok föl ne fázzanak. Paplanok, takarók nem voltak, ezért a gyermekeket kábátokkal takargatták be. Az államosítás után néhány hónappal az MNDSZ megkapta a Fortuna telepen lévő házat, bölcsőde és napközi otthon céljára. Ezt az épületet az üzemi asszonyok rendbehozták, de bútor hiányában rövidebb ideig az új bölcsődében is libás ládákba fektették a gyermekeket. Ez az áldatlan állapot megszűnt, amikor ágyakat, párnákat és pokrócokat szereztek be. 1953ban átalakították és bővítették az épületet, ez után a bölcsődében 16, a napköziben 18 gyermek számára biztosítottak korszerűbb elhelyezést. (114. sz. kép.) Az őszi hónapokban azonban a napköziben sokszor harminc gyermek is szorongott. Ez az intézmény nagy segítséget nyújtott a dolgozó anyáknak, mégis meg kellett szüntetni, mivel az épület összefüggött a feldolgozó teleppel és egészségügyi szempontból kifogás alá esett. 1967-ben a gyermekek elhelyezése érdekében a gyár vezetői a Városi Tanáccsal megállapodást kötöttek. A baromfiipar 450 000 Ft-os támogatást adott egy új városi bölcsőde és napközi felépítéséhez s a hozzájárulás fejében a Tanács tizenhat bölcsődei és negyven napközis férőhelyet biztosított az üzemi dolgozók gyermekei számára. Mivel a férőhelyek száma még mindig kevés volt, a gyár vezetősége egy üzemi óvoda létesítését határozta el. 400 000 Ft-ért megvették a Lehel u. 39. sz. házat, a hozzá tartozó 670 négyszögöles telekkel. Ez a vétel azért látszott előnyösnek, mert a ház a szomszédos utcában, közel az üzemhez és kövesút mellett fekszik. Könnyen megközelíthető, a földgáz bevezethető, a nagy porta pedig lehetőséget adott arra, hogy egy 70 férőhelyes óvodát alakítsanak ki rajta. (115. sz. kép.) Az 50-es évek végén a szakszervezet üzemi bizottsága mosógépeket vásárolt s azokat a dolgozók rendelkezésére bocsátotta. Munka után a mosógépeket hazavitték s másnap hozták vissza, hogy azután más is moshasson velük. Néhány év múlva porszívógépeket is beszereztek. Tíz évvel a szolgáltatás megkezdése után a gépkölcsönzés megszűnt, mivel a legtöbb üzemi dolgozó már vásárolt saját részére mosó- és porszívógépet. A szociális gondoskodáshoz sorolható még a szakszervezeti üdültetési akció is. Az 50-es, 60-as években az üzemi dolgozók közül évente mintegy 45—50-en vettek részt egy-két hetes üdültetésben az ország különböző üdülőhelyein. 1970-től évenként 100 fölé emelkedett a SZOT-üdülésben résztvevők száma. 1983-ban az üzemi szakszervezet Harkányban egy üdülőt vett bérbe, ahol egyszerre 3 család pihenhet 10 napos turnusokban. 1985-ben ezt az üdültetési formát kibővítették egy mátrafüredi, 1986-ban egy velencei bérleménnyel. A Szakszervezeti Bizottság által működtetett Hungavis Sportkör 1980-ban Felsőőrsön vásárolt egy üdülőt, ahol 28 személy részére tudnak szállást adni. Ebben szállnak meg az autóbusszal kiránduló brigádok. (Ide sorolható az üzemorvosi ellátás is, de erről más helyen „Az üzemi épületek (orvosi rendelő)" című fejezetben már említést tettünk.) 129