Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

tojásokat. E tartósítási mód fölött eljárt az idő. Egyszerű kezelhetősége, olcsósága mellett is hátránya volt, hogy a tojásfehérjéből hab nem verhető fel. Versenytársánál, a hűtőházi tojásnál ilyen hiba nem volt. A legnagyobb konkurrencia azonban a 60-as, 70-es években elterjedt, programozott megvilágítással folyamatos termelést biztosító nevelési technológia. Ennek segítségével az intenzív tojástermelő hibridek az évszakoktól függetlenül 280—290 darab tojást termelnek egy év alatt. A hűtőházi tojástartósítás hazánkban 1908-ban indult meg a pesti nagy hűtőházakban. Az orosházi baromfi-kereskedők is szállítottak föl tojást bérhűtésre, s onnan is adták el. Csomagolás előtt a ládaanyagot és a faforgácsot szárították, nehogy a hűtőházban a nedves anyag penészedjen és a hűtőházi tojásokra is átterjedjen. Ügyeltek arra is, hogy a tojások szárazak legyenek. A csomagolást ha lehetett, napon végeztették. Hűtőházi tárolásra csak teljesen friss, hibátlan tojást raktak be. Sem repedtet, sem piszkosat berakni nem volt szabad. A repedteket úgy ismerték fel, hogy a ládába csomagolt tojásokon soronként egy ceruzanagyságú fát húztak végig, s ahol a tojás törött vagy repedt volt, ott a kocogtató hang elütött a többiétől. A törött tojás pontos helyét ismétlő kocogtatással határozták meg, s azután a többi közül kiemelték. Az államosítás után is vittek föl tojást a budapesti hűtőházba. 1968-ban a hűtőbe rakott tojások száma 3 700 000 darab. 1970-ben az osztrákok részére 11 vagon hűtőházi tojást exportáltak. Ettől kezdve sem a budapesti hűtőházba, sem a külföldiek részére hűtőházi tojást nem szállítottak. 12. Kiegészítő munkák. Elhelyezkedési és alkalmazási gondok A mai fiatal, akinek a Baromfifeldolgozó Vállalatnál az év minden napjára van munkája és keresete, nehezen tudja már elképzelni az idény-, a szezonmunkát. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt a munkások többségénél az idénymunka minden évben ismétlődött. Az akkori munkaalkalom szorosan összefüggött a hagyományos állattartással. A természetszerű baromfitartásnál a tavaszi hónapokban keltették a tojásokat, s a felnövekedő apró jószágok csak a nyári hónapoktól kezdve kerültek be vágásra. A piacra hozott baromfi mennyisége az őszi hónapokban volt a legnagyobb. Karácsony után csupán a tenyésztésből kiselejtezettekre lehetett számolni. Az őszi csúcsidény után az üzemek tulajdonosai a munkások nagy részét elbocsátották, csak a törzslétszámot hagyták meg. A következő évben, amikor a felhozatal megnőtt, a munkáltatók az üzem kapujában álló munkára jelentkezőkből válogatták ki idénymunkásaikat. A második világháború évei alatt, amikor kevés volt a férfi munkaerő, a Magyar Mezőgazdák üzeme 30 hold földet bérelt azért, hogy a férfi munkásokat akkor is foglalkoztatni tudja, amikor az üzemben nem volt munka. Ugyanebben az időben a Hangya érdekeltségű Bernardinelli és Dénes üzemekben gyümölcsvelőt készítettek s ezzel 200—300 főnek, főleg asszonyoknak 124