Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
hozzáfogtak egy új rendszerű fagyasztónak, a gyorsfagyasztónak a megépítéséhez. Az 1950-ben elkészült gyorsfagyasztó téglalap alakú, mintegy 14 m hosszú, 4 m széles és 2,5 m magas volt. A középen beállított deszkafal két keskeny kamrát hozott létre. A falak vastagságát (hőtartóképességét) a parafából és bitumenből készült 20 cm vastag hőszigetelő lapokkal növelték. A vasút felőli végében helyezték el az elpárologtatót és a nagy teljesítményű ventillátorokat. Ezekkel szemben mindkét kamra végén egy-egy szigetelt ajtót állítottak be. Az ajtókon belül 1,5 m-nyire egy vasfüggöny zárta le a két kamrát. Mindkét kamrába egy-egy sínpárt építettek be, amelyen 15 kocsi „forgott". A két sínpár mindkét végén egy-egy méteres szakaszon csak egy sínpár volt, ami 4 kerékhez volt erősítve, s ez, egy-egy kocsi rakománnyal, áthúzható volt egyik sínpárról a másikra. A jobb oldali sínpáron villanymeghajtásos tolórúddal betolták a ládával megrakott kocsit, de előzőleg a túlsó végén a jobb oldali sínpárról az utolsó kocsit a bal oldali kamrába húzták át, egy a kamrán kívülről kezelhető szerkezettel. A már megrakott kocsit (ált. 300 kg áruval) egy tolórúd segítségével a vasfüggönyön belül tolták. A kiszedést azzal kezdték, hogy a bal oldali kocsisort gépi erővel egy kocsi hosszúsággal az ajtó felé tolták. A legelső kocsiról a ládákat leszedték, majd ismét megrakták előhűtött baromfival és áttolták a jobb oldali sínpárra. így mentek a kocsik körbe-körbe. Egy kocsi körforgása 8 óráig tartott. A kiszedett baromfi mínusz 35 C°-os volt, amit innen a mínusz 20 C°-os tárolóba vittek. (89. sz. kép.) A gyorsfagyasztó teljesítménye napi 15 tonna volt. A beruházásra fordított összegből 6 db 100 000 kcal/óra teljesítményű hűtőkompresszort is beszereztek, s ezzel lehetővé vált a kétfokozatú gyorsfagyasztó megvalósítása. A kompresszorokat a budapesti Rock gépgyárban, a későbbi Április 4-e gépgyárban állították elő. (90. sz. kép.) A baromfifeldolgozás és a konzervgyári termékek növekedése szükségessé tette egy másik gyorsfagyasztó beállítását is. Ezt 1969-ben építették s hasonló elv szerint működött mint az első. Különbség csak annyi volt, hogy ennek kocsijai 400 kg árut vittek be a fagyasztóalagútba. 1970-ben ismét növelték a hűtőház fagyasztóterét azzal, hogy két kisebb hűtőkamrát fagyasztókamrává alakítottak át. Ezt a IH-as és IV-es számú fagyasztókamrát — a ventillátorok erős hangja miatt — a hűtősök és a hűtőgépészek egymás között az egyiket tigrisnek, a másikat bölénynek hívták. Nevezték „álló fagyasztónak" is, mert a fagyasztásra kerülő 15—20 tonnányi árut egyszerre rakták be (sakktábla szerűen, utat hagyva a mozgó hideg levegőnek), és 36 óráig a fagyasztókamrában állni hagyták. Ez idő alatt a maghőmérséklet a mínusz 28 C°-ot érte el. Azután a ládák tetejét leszögezték, a kartondobozokat a fedelükkel lezárták. Az árut a nagy tárolóba vitték, ahol hézagmentesen egymásra rakták. Mivel ez a fagyasztási módszer sok embert kötött le, ezért 2—3 év elteltével változtattak rajta. A csomagolóteremből kijövő ládákat, kartondobozokat rakodólapra tették, majd léceket helyeztek az egyes sorok közé. A rakodólapok sarokdeszkáira vasból készült merevítőket erősítettek s ezzel rakoncákat alakítottak ki, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy megtartsák a ráhelyezett 114
