A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hentz Lajos: Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833–1834

A mezőberényi szűcsök mesterségbeli eljárásairól — a bőrök kikészítéséről, az általuk készített ruhafélékről — kielégítő ismereteink vannak. A berényi szűcsornamentika jellemzőit azonban jobbára csak a szlovák anyagban ismerjük, azt a meglevő tárgyi emlékek igen jól dokumentálják, különösen a szlovák női ködmönök esetében. — A bundák díszítése valószínűsíthetően mindhárom népi közösség — magyarok, szlovákok, németek — viselt ruhadarabjainál egyező esztétikai alapelvek szerint történt mind a díszítmények térbeli elrendezésében és a kompozíciós sajátságokban, mind pedig a színezésben. Esetleg a magyar emlékanyagban számolhatunk békési hatásokkal, de a békési díszítésmód — a bundákat illetően — alapvetően nem különbözik a berényiektől. Mindeddig nem sikerült azonban határozott és teljes képet alkotnunk a magyar és a német nők ködmönviseleterol. Néhány tárgyi emlék és a gyér visszaemlékezések alapján feltételezhető, hogy a berényi magyar nők Békésen vagy legalábbis békési mesterektől vásárolták ködmöneiket. Ezt mondja Tábori György is „A Békés megyei szlovákok ködmöne" с tanulmányában.

10 Az említett néhány példány szabása és díszítésmódja megegyezik a békési ködmönökével. — De így volt-e mindig? Hiszen a múlt század derekán 8—10 magyar mester is dolgozott a községben. A további kutatások talán megadják a választ az eredet és az ornamentika kapcsán felmerült és ma még tisztázatlan kérdésekre, s a további vizsgálatokhoz némi útmutatással szolgálhatnak Kovács András feljegyzései és rajzai. A feljegyzések révén megállapíthatók bizonyos díszítő anyagok és módok. A „birka Prémmel" kifejezés — feltehetően — prémmel való szegesre utal, ami jellemző sajátsága mind a békési magyar, mind pedig a mezőberényi szlovák női ködmönöknek. A gomb és a zsinór a ködmönök szokásos díszei voltak a későbbiek folyamán is. Megrendelői selyemre és cérnára adtak előleget. A két összeg egybevetéséből — némely esetben a selyem hatszorta nagyobb értéket képvisel — arra következtethetünk, hogy ködmönein selyemhímzés is szerepelt.

11 Más feljegyzéseiben „piszléder, szirony, irha, „pigyke" (pityke) fordul elő, amik szintén díszítésre szolgáló cikkek lehettek. A ködmön elejére sorban felvarrt pitykék a békési ködmönök jellemző díszei, a szironyozás (rácsozás) minden Békés megyei ködmönön megtalálható. — Összegezve: A Kovács András által a mezőberényi magyar nők számára készített ködmönök prémmel szegett, zsinórozással, gombokkal (és pitykékkel), irházással valamint szironyozással díszített példányok lehettek, amiknek a felületdíszeiben a rátét mellett a hímzés is helyet kapott, és — tekintve Kovács András békési kapcsolatait — formai tekintetben talán a békési ködmönökkel állhattak rokonságban. A mezőberényi magyar női ködmönök — esetleg más szűcsmunkák — díszítményeinek vizsgálatához adatokat szolgáltathatnak Kovács András rajzai is. Rajzait — melyeken felismerhetők itt-ott a rögtönzés, tervezgetés nyomai — mintegy 19 x 23 cm nagyságú füzet lapjaira készítette, esetleg a már korábban bejegyzett szövegekre rajzolta ceruzával vagy tollal. Néhány kisebb, befejezetlen próbálkozáson kívül 12 rajza maradt fenn. Rajzainak jellemzése és értékelése szükségessé tesz néhány megjegyzést a szűcsmunkák egykorú díszítésmódjáról. — A XIX. század első fele nem csak 98