A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

Rájöttek nyomban, Nyírfa zöld levele, Hogy mi szembetegek vagyunk. Zöld levél, csavart fa, Állomásról kijöttünk, Egy szobába bementünk, És kevés kávét kaptunk. Kicsinyke fenyőfa, Az állomásról elmentünk, A villamoshoz megérkeztünk, És felszálltunk Sokáig csak mentünk, Míg leszálltunk. Zöld levél, hasadt fa, A kórházba mi megérkeztünk. Zöld levél és egy virág, Egy nagy iskolához értünk, És bementünk, A kancelláriába beléptünk, A papírokat odaadtuk, A szobába elhelyeztek bennünket. Rozmaring zöld levele, Amikor két hét letele, Orsószál, levelecske, Elmentünk a vizitre. Beléptünk. A doktor megvizsgált, És így kérdezett: Ösvénybeli zöld levelecske, Mióta fáj a szemem? Szőlő zöld levele, Civilként fájt-e? Megnőtt zöld fácska, A doktor nem hitt nekem. Levelecske, orsószál Olvasni a betűkhöz áll. A szemem fájt akkor, A betűt nem láttam. Levelecske, orsószál, A doktor forgatott már Levelecske, hasadt fa, A professzor nem hisz nekem. Zöld levél, orsószál, A géphez áll. Száraz fa, zöld levél, Géppel a szemembe néz, Egyenesen a szemembe, fejembe. A papírra írta, És megállapította, Fának kicsi zöld levele, A professzor trahomát mondott, És kokainnal bekentek. Kicsiny fenyőfácska, Ő kifelé küldött. Rozmaring zöld levele, Két hét elteié. Orsószál zöld levél, Mentem a vizitre. Beléptem. A professzor megvizsgált, És lapis-t kaptam. Kicsinyke fenyőfa, Úgy tűnt, hogy a szemem kiégett. Ki nem mehettem, A falhoz támaszkodtam. Zöld levél, bodzavirágok, Szemem égése abbamaradozott. Állandóan sóhajtoztam és imádkoztam, Istenre állandóan gondoltam, A családom után vágyakoztam, Hogy a rossztól meggyógyítson, Hová is jutottam hát én? Zöld levél, száraz fa, Nagyon sokat szenvedtem, Amíg el nem múlt. De ez után Mindennap, viziten, Zöld levél, száraz fa, Szemembe lapist tettem. Levelecske, széles levél, A trahoma ragályos betegség. Levelecske, csavart fa, Eltelt négy hónapja, Partmenti zöld levél, Amióta kórházban vagyok. Nagyon sok rosszat átéltem. Amióta otthonról eljöttem. Itt Prágában, A kietlenség énné meg, Kenyeret keveset ettem, És vele meg nem elégedtem. Csalán zöld levele, Naponként csak zupa. Kilenckor és háromkor kávé. Hasadt zöld fácska, Majdnem mindig kása. Ennyit én még nem láttam Csak itt Prágában. Enné meg a kietlenség, Tudnék többet is írni még. 89