A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

Másnap kora reggel Megszólalt a trombita, Felkeltünk mi nyomban, Arcunkat megmostuk Istenhez imádkoztunk, A kávét is megkaptuk. Levelecske, virágszál, Amikor hat óra már, Mindnyájunkat kihoztak. Rozmaring zöld levele, Sorba állítottak bennünket. Zöld levél, fenyőszál, Egy szucsfirev haptákot kiabál! Gyakorlatra kimentünk. Hála szent Urunknak, Én hamar megtanultam, A vezénylést tudtam, Keveset németül értettem. Bodros fű zöld levele, Naponta kimentünk Katonának tanulni. Ahogy ma, úgy holnap is. Eltelt két hónap is. Zöld levele a rozsnak, Mindnyájunkat kihoztak, Aki hamarabb megtanult, A harcba tüstént elindult. Betegnek iratkoztam én fel: Mell- és szemfájással. Fenyőszál, zöld levél, A doktor megvizsgált És így tudakolt: Milyen fájdalmam volt? Mellem fáj, kevés a látásom. Ő nyomban megvizsgált, És valóban megállapították, A zsoldkönyvembe beírták. Guzsalyszál, zöld levél, — Elmentem nappal ismét Amikor beléptem, Ismét megkérdezte: Mondtam, hogy megvizsgált, Az orvos elfelejtette, Nem hitt ő nekem. Nyomban megvizsgált, És ugyanúgy megállapíták. Megbeszélték, mit csináljanak: Tesszük könnyű szolgálatra. Elmentem a barakkba. Zugsfürer szanitésszel i Továbbították az ügyet, A menetszázadból töröljenek. Zöld saláta levél, Szolgálatban kétnaponként. Zöld levél, bimbó mályva, Jött a parancs Csabára, A regimentet vigyék Prágába. Nem vitték Prágába, Irányították más városba. Neve annak a városnak Csúnya volt, Budveis. Liliom zöld levele, Három hét elteié, És parancsot kaptunk, Indulásra készen álljunk Ama nagy város felé, Enné meg Budveist a kietlenség. Nagyon sajnáltuk, A 101-es regimentesek, S az állomásra elindultak, És a trombiták szóltak. A sokaság könnyezett. Az állomásra beléptünk. Zöld levél, fűszál, A vagonok várnak. Mi beszálltunk. Elhangzott a jelzés. Voltunk indulásra készen. Csabáról elmentünk, Felébredtünk Budveisben. Az állomásra megérkeztünk. Úgy nyilait a szívünk. Kiszálltunk a vagonokból. Rozmaringnak zöld levele, A kapitány kiabált fergaterungot, Amikor mindnyájan készen voltunk, yette a parancsot a leindnantu, És kiabált vigyázz induljt. Mentünk Budveisbe, Egy nagy kalibába, Mely nagy szomorúságunkra vala. Helyünket elfoglalva Könnyeztem én nyomban: Én édes istenem, Hol maradt az én városom, Hol maradt a családom, Száműzve Budveisbe. A dombon át az erdőben Haza mentem a kalibába, Menázsit kaptam, 87