A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

György, amellett, hogy jó kedélyét, szép hangját, előadókészségét apjától örö­költe, még írással is próbálkozott. Mint a gyulai görögkeleti dalegylet tagja (egészen az 1930-as évek végéig) a román nemzetiségi színjátszás egyik főszerep­lője volt, és műfordítással is foglalkozott. A kör által előadott román nyelvű darabokat magyarra fordította, 5 és azokat magyarul is előadták. Ezen kívül jó rajzkészséggel is rendelkezett. Gyulán Kohán György festőművésszel, aki első unokatestvére volt, együtt járt festeni József Dezső gimnáziumi tanárhoz. Gye­rekkori élményei között szerepel, hogy rajzaikkal, festményeikkel mindketten részt vettek egy kiállításon Gyulán. 6 Ma is sajnálattal gondol vissza, hogy miért is nem tanult tovább, hiszen tanító szeretett volna lenni: „de hát a szülők döntöttek akkoriban ebben a dologban" — mondta Vonyiga György. Számára azonban öröm, hogy tehetséges leánya rajzszakos tanár lett, amit tehát neki sem sikerült elérnie, azt lányának igen, akit unokatestvére: Kohán György irányított e pályára, felfigyelve tehetségére. A Vonyiga-család tagjai valahol igen érzékeny emberek voltak, s hagyománnyá vált a családban a művészetek pártolása. A család több tagjánál is fellelhető e művészi hajlam, (pl. irodalomban, festészetben) még ha nem is mindig bontako­zott ki. Ennek ellenére indokoltnak érzem összeállítani a családfát. 7 Nemzetisé­güket vállalva, tradíciókat ápolva dolgoztak becsületesen, nagy szorgalommal. 1948 után Vonyiga Tódor, kéziratos katonakönyvünk írója, kuláklistára került. Az ellene elkövetett személyi túlkapások nagyon megviselték; 1953-ban meghalt. Egész életében „istennek éneklő" ember volt, — olvashatjuk sírkövén a gyulai görögkeleti temetőben. A Vonyiga Tódor-féle kéziratos katonakönyv kissé használt állapotban van, néhol szakadozott, de jól olvasható, és csupán az utolsó oldala hiányzik. A ka­tonakönyv inkább füzet, 22,5 x 15 cm. Valószínűleg megsérült, ezért halvány­zöld kemény papírfedélbe, gerincén piros vászonba kötötték be. A füzet 142 számozott lapot tartalmaz, de valójában 152 lapos, mivel írója a 35. lapon eltéveszti a számozást és ismét 25-tel folytatja. Az egész füzetet egyetlen kéz írta tele, ugyanazzal a fekete tintával, kalligrafikus írással, úgy, hogy az egyes szövegrészeket következetesen aláhúzta, és a szövegek végén gyakran használta a „sfírsjt" vagyis „vége" jelölést. Összesen 106 önálló szöveget különböztethetünk meg a katonakönyvben, de mivel több a liturgikus szöveg és a liturgián belül egy-egy szokáselemhez több önálló szöveg is tartozhat, így összesen csak 72 önálló szöveget tartalmaz. A kéziratban variánsok is találhatók, mint például a karácsonyi kántálási szokáshoz tartozó kolindákból az 1—2. oldalon és a 18—19. oldalon a „Trei crai de la rasárit" címmel kolindánk mindkét változatával megismertet a szerző. Az egész füzetben a vers és a próza jól elkülöníthető egymástól, a szövegek nem mosódnak össze, többször is új oldalt kezd egy-egy szövegnél. A kézirat 120. oldalán a „Kánai menyegző" című egyházi éneket a 121. oldalon abbahagyja és csak a 130. oldalon folytatja és a 131.-en fejezi be. Vonyiga Tódor kalligrafi­kus írása szép, de mivel jóval az 1932-es helyesírási reform előtt írta könyvét, régies. Az a jelölésre még az e-i használja.

Next

/
Thumbnails
Contents