A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből
György, amellett, hogy jó kedélyét, szép hangját, előadókészségét apjától örökölte, még írással is próbálkozott. Mint a gyulai görögkeleti dalegylet tagja (egészen az 1930-as évek végéig) a román nemzetiségi színjátszás egyik főszereplője volt, és műfordítással is foglalkozott. A kör által előadott román nyelvű darabokat magyarra fordította, 5 és azokat magyarul is előadták. Ezen kívül jó rajzkészséggel is rendelkezett. Gyulán Kohán György festőművésszel, aki első unokatestvére volt, együtt járt festeni József Dezső gimnáziumi tanárhoz. Gyerekkori élményei között szerepel, hogy rajzaikkal, festményeikkel mindketten részt vettek egy kiállításon Gyulán. 6 Ma is sajnálattal gondol vissza, hogy miért is nem tanult tovább, hiszen tanító szeretett volna lenni: „de hát a szülők döntöttek akkoriban ebben a dologban" — mondta Vonyiga György. Számára azonban öröm, hogy tehetséges leánya rajzszakos tanár lett, amit tehát neki sem sikerült elérnie, azt lányának igen, akit unokatestvére: Kohán György irányított e pályára, felfigyelve tehetségére. A Vonyiga-család tagjai valahol igen érzékeny emberek voltak, s hagyománnyá vált a családban a művészetek pártolása. A család több tagjánál is fellelhető e művészi hajlam, (pl. irodalomban, festészetben) még ha nem is mindig bontakozott ki. Ennek ellenére indokoltnak érzem összeállítani a családfát. 7 Nemzetiségüket vállalva, tradíciókat ápolva dolgoztak becsületesen, nagy szorgalommal. 1948 után Vonyiga Tódor, kéziratos katonakönyvünk írója, kuláklistára került. Az ellene elkövetett személyi túlkapások nagyon megviselték; 1953-ban meghalt. Egész életében „istennek éneklő" ember volt, — olvashatjuk sírkövén a gyulai görögkeleti temetőben. A Vonyiga Tódor-féle kéziratos katonakönyv kissé használt állapotban van, néhol szakadozott, de jól olvasható, és csupán az utolsó oldala hiányzik. A katonakönyv inkább füzet, 22,5 x 15 cm. Valószínűleg megsérült, ezért halványzöld kemény papírfedélbe, gerincén piros vászonba kötötték be. A füzet 142 számozott lapot tartalmaz, de valójában 152 lapos, mivel írója a 35. lapon eltéveszti a számozást és ismét 25-tel folytatja. Az egész füzetet egyetlen kéz írta tele, ugyanazzal a fekete tintával, kalligrafikus írással, úgy, hogy az egyes szövegrészeket következetesen aláhúzta, és a szövegek végén gyakran használta a „sfírsjt" vagyis „vége" jelölést. Összesen 106 önálló szöveget különböztethetünk meg a katonakönyvben, de mivel több a liturgikus szöveg és a liturgián belül egy-egy szokáselemhez több önálló szöveg is tartozhat, így összesen csak 72 önálló szöveget tartalmaz. A kéziratban variánsok is találhatók, mint például a karácsonyi kántálási szokáshoz tartozó kolindákból az 1—2. oldalon és a 18—19. oldalon a „Trei crai de la rasárit" címmel kolindánk mindkét változatával megismertet a szerző. Az egész füzetben a vers és a próza jól elkülöníthető egymástól, a szövegek nem mosódnak össze, többször is új oldalt kezd egy-egy szövegnél. A kézirat 120. oldalán a „Kánai menyegző" című egyházi éneket a 121. oldalon abbahagyja és csak a 130. oldalon folytatja és a 131.-en fejezi be. Vonyiga Tódor kalligrafikus írása szép, de mivel jóval az 1932-es helyesírási reform előtt írta könyvét, régies. Az a jelölésre még az e-i használja.