A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből CSOBAI LÁSZLÓNÉ A népi kéziratos könyvek főként a 19. század közepétől szaporodtak meg. Tartalmukat tekintve igen vegyesek voltak: a vallásos jellegű felekezeti énekeskönyvek mellett ott találjuk a dalos-, nótás-, katona-, vőfély-, halottaskönyveket, az önéletírásokat és emlékkönyveket. A kéziratos könyvek általában kézről kézre jártak, és éppen emiatt is gyakran elkallódtak. Ma már különösen keveset lehet belőlük találni. Hazánkban az első iskolareform eredményeként a nemzetiségek is anyanyelvükön sajátíthatták el az írás és az olvasás tudományát. A görögkeleti román egyház viszonylagos önállósága mellett mindvégig megőrizte tekintélyét és befolyását az írásbeliség terjesztésében, a művelődésügyben. Ezt tükrözik a román nyelvű lakosság körében talált vallásos jellegű énekeskönyvek, valamint a csekély számú dalos, nótás- és katonakönyv is. Nemzetiségi területen gyűjtve még inkább tapasztalhatjuk, hogy a népi kéziratos könyveknek igen csekély része maradt az utókorra. Dolgozatom tulajdonképpeni témája egy román nemzetiségű családnál gyűjtött román nyelvű katonakönyv ismertetése, elemzése. Elöljáróban azonban szeretném megjegyezni, hogy a kéziratos katonakönyvvel szinte egyidőben sikerült egy nyomtatásban megjelent katonakönyvet is gyűjteni. Címe: „Dórul soldatului" azaz „A katona vágya", s alcíme pedig: „Versek a háborúból 1914 —1915". Szerzője Cristifon Purecel altiszt. Kiadta loan I. Ciurca könyvkereskedése Brassóban 1916-ban. „A katona bánata" históriás verséből kiderül, hogy egy Háromszék vármegyebeli Zágon-Bárkány faluból való fiatal tizedes írta. Versének végén bemutatkozik és elmondja írásának célját: „Azért írom, mert ha maholnap meghalok, írásom maradjon meg szuvenírnek." Nyomtatott könyvünk végén található egy katonadal, melynek szerzője más: a KrassóSzörény vármegyei Priszáka faluból való Magda Sándor zugsführer, vagyis szakaszvezető. Az utolsó pedig „A katona dala", amely a „Prietinul eel bun" című kalendáriumból átvett vers. E nyomtatott katonakönyvnek van még egy érdekessége: vöröskeresztes pecsét is található rajta. A pecsét kétnyelvű, a szöveg németül és románul is olvasható; „Comitetul de Caritate al Coloniei Romane din Viena pentru soldaji romani räniti." Magyarul: „A bécsi Román Kolónia Jótékonysági Bizottsága sebesült román katonák részére."

1 Elképzelhetőnek tartom, hogy kéziratos katonakönyvünk szerzője is találkozott a katonakönyvnek ezzel a nyomtatott formájával, mert tartalmilag is van köztük hasonlóság. Ez egyébként jellemző az adott kor katonakönyveire, mivel