A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Domokos Tamás: Békéscsaba környékén gyűjtött Chondrula tridens (O. F. Müller) héjmorfológiai vizsgálata (Gastropoda, Stylommatophora, Enidae)

A Békéscsaba környékén gyűjtött Chondrula tridens (O. F. MÜLLER) héjmorfológiai vizsgálata (Gastropoda, Stylommatophora, Enidae) DOMOKOS TAMÁS 1. Bevezetés A Chondrula tridens (O. F. MÜLLER) faj héjmorfológiai vizsgálatával 1979 óta foglalkozom (DOMOKOS, T. 1979 a, 1979 b, 1981). A Chondrula tridens vizsgálata terén az első lépéseket ROTARIDES M. 1931-ben tette meg. Ekkor közölt „A lösz csigafaunája, összevetve a mai faunával, különös tekintettel a szegedvidéki löszökre" című könyvében a fajra vonatkozó statisztikai adatokat (ROTARIDES, M. 1931). ROTARIDES ezt a fajt igen variábilisnak tartja. Szerinte nemcsak a ház lineáris méreteiben mutatkozik jelentős — klímatényezőktől és környezetviszonyoktól függő — különbség, hanem a kanyarulatok növekedési ütemében is. Ökológiai faktorok iránti érzékenysége miatt alkalmas lehet a klíma indikálására is. Könyve 120. oldalának utolsó három, idézetre méltó sorával jelöli ki a további kutatások egyik lehetséges irányát: „Ha sok recens és fosszilis populációval rendelkezhetnénk, ezek ily módon való összehasonlítása útján talán a löszperiódus klímaviszonyaira nézve is bírnánk következtetéseket tenni." ROTARIDES megfogalmazása azonban igen tág, s közelebbi felvilágosítással nem szolgál a klímaviszonyok fogalmával kapcsolatban. Feltehetően a mikroklíma elemeire gondol. Véleményem szerint a közel azonos kitettségű és fedettségű strátumokban a klíma vizsgálata leegyszerűsödik. A mezoklímában esetleg a makroklímában meglévő különbségeket is tükrözhetik a vizsgált faj morfológiai, statisztikai jellemzői. Korábban megjelent munkámban (DOMOKOS, T. 1979 a.) többek között 4 különböző biotópból származó recens Chondrula tridens minta magasság (H) adatait vetettem össze. Megállapítottam, hogy az általam begyűjtött és vizsgált békéscsabai és szabadkígyósi populáció magasságának osztályközös sorai átmeneti jellegűek. Nevezetesen a kolozsvári Fellegvár déli agyagos lejtőjén és a dorozsmai futóhomokon gyűjtött minta frekvenciái közé esnek, s mintegy összekapcsolják azokat (1. ábra). A kolozsvári populáció Mo-a a 13,0—13,5 mm-es, a békéscsabai populáció Mo-a 9,5—10,5 mm-es, a dorozsmai pedig 7,5—8,0 mm-es osztályközbe esik. E néhány adat birtokában úgy tűnik, hogy az Alföld belseje felé K-ről Ny felé haladva a vizsgált faj magassága csökkenő tendenciát mutat. Vagy másképpen megfogalmazva az egymáshoz térben közelebb eső biotópok magasságértékei is közelebb esnek egymáshoz. Durván számítva 10 km távolságra 0,2 mm 57