A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében
A nyári lúd zsenge nádlegelése, és a csatakrizómák fogyasztása révén befolyásolhatja egy terület szukcesszióját (Kear 1963, Lebret 1964, Leisler 1969). Békés megyei természetvédelmi területen ez idő szerint azonban nem fészkel nyári lúd, így ez a tájátalakító tevékenység itt nem kerül számításba. Gyakorlatibb problémákat vet fel ugyanakkor a vadludaknak a kardoskuti alvóhelyükre hulló, nagy mennyiségű trágyája, amely a sokoldalúan jellegzetes, szikes állapota miatt is védett Fehértónak kis területére halmozódik. Ez a trágyatermelés fokozódó eutrofizációra vezet, amelynek mértékét ugyan a széllel kifújódó, felszíni talajréteg némiképp mérsékli a kiszáradó időszakok alkalmával. 1977-ben, a mind ez ideig legtömegesebb vadlúdjárás esztendejében, október 1 és december 9 között 917 q vadlúd trágya, és ezzel 20 q N, és 9 q P 2 0 5 , valamint 18 q K 2 0 került a tómederbe (Sterbetz 1979). A kardoskuti Fehértón 1982-ig csupán a planktonmennyiség hatványozódásában nyilvánult meg a vízbehulló madártrágya következménye. Kérdéses azonban, hogy távlatilag ez a folyamat mivé fog kifejlődni? Végkövetkeztetés A vadlúdvonulás szempontjából Békés megye tradíciókat teremtő adottságokkal rendelkezik a jelenben is. A biharugrai és kardoskuti gyülekezőhelyek Európa legjelentősebbjei között szerepelnek, a kardoskuti természetvédelmi terület a Ramsari-Konvenció „Jegyzék"-ének is részese. Jelentős környezethatások e pillanatban nem veszélyeztetik e kiemelt fontosságú gyülekezőhelyeket. Az itt gyülekező vadludak mezőgazdasági kártétele csak alkalomszerűen nyilvánulhat meg, és viszonylag egyszerű módszerekkel elhárítható. Az éjjelre összezsúfolódó lúdtömegek szervesanyag-termelése a kardoskuti Fehértó természeti állapotának megőrzésénél vet fel némiképp aggasztó kérdéseket. 42
