A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében

békessamsom gyülekezőhelyről csoportosultak at ide a vadlibák, majd az IWRB számlálások statisztikáiból fokozatosan az is kirajzolódott, hogy Hortobágy és Biharugra mellőzésével egyre jelentősebb mennyiségben egyenesen ide szállnak meg a Kelet-Magyarországra érkező, északi vadlúdtömegek. Az ötvenes évek végén — hatvanas évek elején még Hortobágyon és Biharugrán megszálló ludaknak jelentős hányada csoportosult át Kardoskútra, ahol ez a folyamat napjainkig tradícióvá tartósodott. c) Veszélyeztető tényezők Logikai okoskodásból általában a vadászatot szokták a legdurvább veszélyeztető tényezőnek tekinteni. A Békés megyei vadlibavadászatokat azonban nem lehet így általánosítani. A terítékre hozott vadludak mennyiségével a vadászat sem itt, sem az országban másfelé nem okozott számottevő veszteségeket. A Biharugra környékén ismétlődő, egykori rekordszámokat, közöttük a kárpátmedencei csúcsteljesítményt is jelentő, 1943 október 29-én, Tiszaradványon Szapáry László által egy nap alatt zsákmányolt 209 ludat is jelentéktelennek kell tekintenünk, ha tekintetbe vesszük, hogy azokban az években több százezernyi vadlúd gyülekezett ott. A jelenben, a mindenfelé erősen megfogyatkozott vadlibamennyiség sem sínyli meg azt az évi néhány száz példányt, amelyet a hivatalos vadászati statisztikák szerint Békés megyében elejtenek. A vadászat csupán sportszerűtlen gyakorlata esetében válik kedvezőtlen ökológiai tényezővé, olyankor, mint pl. a kígyósi pusztáról feljegyzett, repülőgépes lúdhajsza (Tarján 1936), vagy Biharugrán a dél-európai országokból fogadott bérvadászoknak gyakran tapasztalt mértéktelenségei. A mezőgazdaság gépesítése, az éjjel is dolgozó munkagépek fényszórói, a növényvédelmi repülőgépek, a gépesített őszi lehalászás a halastavakon, gyakori háborgatói a gyülekező vadludaknak. A nem előírásos módon végrehajtott vegyi növényvédelem Békés megyében két kirívó esetben károsította a ludakat. Kardoskúton 1970 novemberében a mezei pockok ellen, helytelenül nem a föld alá juttatott, hanem a felületre kiszórt Thiodános és Arvalinos csalétek három héten át napi 10—15 vadlúdhullát is eredményezett (Sterbetz 1973). Ugyancsak Kardoskúton 1974-ben mintegy kétezer novemberi vadlúd hullott el higany és foszfor hatóanyagú növényvédő szerekkel kezelt búzavetőmag felszedése következtében (Halász—Kiszely 1977). 4. A vadludak napi ritmusa A gyülekezőhelyeken elidőző vadliba táplálkozás, ivás és pihenés céljából naponta ismétlődve megfordul az alvóhely és a legelőterület között. Napi ritmusát az időjárás és a látási viszonyok szabályozzák. A hajnali kiözönles előtt mintegy órával korábban már erősen aktív, messzehangzo, összefolyó lármával ébred a libasereg. Október—novemberben a legelőreindulás a napkeltét megelőző félórával történik, néhány ismétlődő, nagy hullámban hagyják el az éjjelezőhelyet. 1951-ben Biharugrán a félmilliós vadlibatömeg olyan sűrűn borította a halasta37