A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében

mennyiséggel átvonuló északi nyári lúd populációknál nehezen érzékelhető, általában november elején megy át a zöm. A kis lilik több évtizedes statisztikájából egy kora októberi és egy későőszi-koratéli csúcs tűnik ki (Sterbetz 1968, 1982), amelyből arra következtethetünk, hogy ez a faj egymástól távol eső fészkelőhelyekről (talán skandináv és szibériai költőterületekről) érkezik. A nagy lilik egyes esztendőkben már szeptember utolján is előfordul. Ez a faj korábban november első tíz napjában tetőzött. Az utóbbi években az őszi lúdvonulás csúcsértékeit általánosan hetekkel később tapasztaljuk az egykorinál. Magyarázatát kétségtelenül a kukorica gépi betakarításában találjuk. A késő ősszel bőséges táplálékot szolgáltató kukoricatarlók miatt feltorlódnak és sokáig kitartanak az egymást követő libahullámok és kora télen csak a hótakaró vet véget a táplálékkonjunktúrához ragaszkodó gyülekezésüknek. A tavaszi vonulás kezdete a mindenkori időjárástól függ. Az egyes fajok mozgalma összefolyik ilyenkor. Tartós gyülekezés nincs, februárban, március elején majdnem megszakítás nélkül röpülnek át Alföldünk fölött az északon költő vadludak. Áttelelő libaseregek is gyakoriak a Délkelet-Alföldön, amikor az időjárás ezt lehetővé teszi. Változékony téli időjárás mellett rendszeresen tömegesen megjelennek, eltűnnek, majd megint csak visszatérnek a vadludak. Tekintettel arra, hogy a balkáni és mediterrán zóna a közép-európai libavonulás telelőhelye (Mörzer Brujyns—Philippona—Timmerman 1973), ezt a telelőterületnek Alföldünktől való kis távolsága magyarázza. A vonulás éjjel-nappal történik. Biharugrán és Kardoskúton ismételten tapasztaltam késő éjjel is — hangjuk alapján — sokezresre tehető lúdtömegeket. A folyamatos kardoskúti megfigyelések statisztikájából az tükröződik, hogy a vonulásból érkező nagy lilikek zöme általában az esti behúzás idején éri el a Fehértó gyülekezőhelyét. Az alkonyati órákban megérkező, új vadlúdseregek előőrsei — magános példányok, vagy néhány egyedből álló, kis csoportok — ilyenkor már napközben megjelennek a tó fölött. Azt ismételten körülrepülik, majd meghatározott irányba távoznak. Ilyen megfigyelésekből mindenkor arra következtethetünk, hogy esti behúzáskor az előző napokban észlelteknél nagyobb mennyiségű vadlúd szállja meg majd az éjjelezöhelyet. Tavaszi vonuláskor a nap 24 órájában húz a vadliba, és a gyülekezőhelyeken megpihenők napi ritmusa is ötletszerű. 3. A környezeti adottságok a) A gyülekezőhelyek jellege A hagyományos vadlúdgyülekező helyek létrejöttének alapfeltételét a nagykiterjedésű, háborítatlan füves puszta, az ivást és éjjelezést biztosító, sekély vízfelület, valamint a naponta elérhető táplálékbázis jelenti a magyar Alföldön. Ezek együttesének tartós adottsága vezethet előbb-utóbb a vonulási hagyományok kifejlődéséhez, amelyeknek keletkezése mindenkor lassú, megszűnésük azonban annál gyorsabban bekövetkezhet, a környezet előnytelen megváltozása, vagy más, kedvezőbb feltételeket kínáló megszállóhelyek vonzóhatása következtében. 35