A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hévvízi Sándor: A Békés megyei termelőszövetkezetek nevei 1948–1984

Vizsgálódásunk korszakai nem egyeznek meg a téeszek fejlődésének Donath Ferenc által is megállapított korszakaival. Nem egyezik meg egyrészt azért, mivel a nevek változása nem követi mereven ezeket a periódusokat, másrészt pedig ez a korszakolás a forrásaink alapján sem volt lehetséges. Valójában ez a tény vizsgálódásunk lényegét nem is érinti. Ezért mi a források és a névadási szempontok alapján a következő időhatárokat alakítottuk ki: 1948—1956, 1957 —1979, 1980—1984 és az összesítésként 1948—1984. Nyelvészeti (névtani) szempontból a termelőszövetkezetek nevei az intézménynevek kategóriájába tartoznak, a tulajdonnevek egyik fajtáját képezik. A tulajdonnevek többi fajtájához hasonlóan az intézmény, jelen esetben a mezőgazdasági szövetkezetek azonosítását, a többi szövetkezettől való elkülönítését, megkülönböztetését segíti elő. Hogy az elnevezést az egyes termelőszövetkezetek esetében mi motiválta, mi volt az indíték, erre nézve az akkori alapítók tudnák (tudják) megadni a választ. Nagyon sok helyen a hivatalos szervek ajánlását fogadta el a tagság, de Gádoroson például elmondták, hogy a téesz alakuló közgyűlésén Jancsó Mihály bácsi volt a „névadó", ő volt az, aki Dózsa György nevét javasolta, azzal az indokkal: „ .. .mert parasztvezér vót!" Ezt a nevet a közgyűlés azután el is fogadta. (Nagrand József nyugdíjas termelőszövetkezeti főkönyvelő szíves közlése). Hasonló módon történhetett a névadás más termelőszövetkezetek esetében is. A termelőszövetkezetek neveinek kialakulása, használata történelmi eseményeket, sorsfordulókat tükröznek, arra a korra jellemzők, amelyben keletkeztek. Különösen a kollektivizálás legelső korszakában közvetítették a tagok elképzelését, törekvéseit, a közös életbe, a közös munkába vetett hitüket. Nem véletlenül választották például névadójukká azokat a történelmi személyiségeket, akik a nép ügyéért, a haladásért küzdöttek. Ezek a nevek a paraszti társadalom történeti tudatát tükrözik, aktivitásukra hat, szimbólumrendszerük része. Kevés közöttük a tájjellegre utaló név, ezek is inkább az utóbbi években születtek. Az intézménynevek, s ezen belül a termelőszövetkezetek nevei is erős fogalmi tartalmúak. Ezért lehetséges az, hogy a hivatalos teljes névalak helyett gyakran a név rövidebb formája is előfordul. Bizonyíték erre az ilyen típusú mondat is, mint például: „Hallotta-e, Jani Bátyám, az „ Új Élet" — ék megint kitaláltak valamit, lóversenypályát csinálnak Bogárzón?" — kérdezte az egyik téesz nyugdíjas Orosházán a másiktól. Vagy pedig: „Nem megyek délelőtt sehova, mert a „Béké"-bő\ most hozzák a háztáji kukoricánkat". Mindkét esetben az orosházi viszonyokat jól ismerő helybeli lakos világosan tudja, hogy az Új Élet Termelőszövetkezetről és a Béke Termelőszövetkezetről van szó. Ugyanilyen egyértelműséget, erős jelentésben' kapcsolódást tapasztalhatunk bármely téesz esetében is. Nézzük ezek után, milyen mezőgazdasági termelőszövetkezetek voltak Békés megyében, 1948-tól napjainkig. 336