A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

„ . . . előzetes megállapodás végett a jelenlevő összes szakmabeli elvtársak ki-ki külön adja elő a jövőre nézve teljes igényeiket a munkáltatóval szemben".

34 A pontokba szedett követelések továbbvitele, megvalósítása a bizalmiak feladata volt. Az iparosok által összeállított első listát az igazgatóság azonnal pártolólag felterjesztette a budapesti főigazgatósághoz, a másodikat már nem akarták elfogadni. A főigazgató által engedélyezett legszélső határt közölték az iparosokkal — január 24. —, azok a kompromisszumos megoldást nem fogadták el. Új határozatot hoztak —január 25. —, ezt a kialakult kényszerhelyzet nyomása alatt az igazgatóság kénytelen volt elfogadásra javasolni. Vegyük sorra témánként a követeléseket: 1. Az első csoportba az ipari munkások munkavállalói státusával kapcsolatos kívánalmakat sorolhatjuk. „Valamennyi munkás havidíjas legyen" — mindhárom alkalommal ez a kívánság állott az élen. Elfogadása annyit jelentett, hogy az ipari munkások alkalmazásánál megszűnt a szegődményes és napidíjas kategória. A fontosabb az, hogy ipari munkást nem lehetett többé cselédi jogállás szerint, egy évre szóló szerződéssel felfogadni. A követelések második változata nóvumot is tartalmazott az elsőhöz képest: Csakis szervezett munkás alkalmazható a birtokon — kötötték ki. 2. A kívánságok második tematikai körébe a munkabérekkel, a bérezési rendszerrel kapcsolatos pontok tartoztak. A novemberi változat először az új besorolási rendszerről határozott. Eszerint az iparosokat ötévenként kellett magasabb fizetési osztályba sorolni. Az átsorolás 33%-os készpénzjárandóság-emelkedéssel járt, Decemberben a készpénzjárandóság 150%-kal való felemelését kérték, drágasági és háborús segély címén. Ekkor még változatlanul hagyták a fizetési osztályokat, de megváltoztatták az osztályba sorolást végző bizottság összetételét. A mester, a művezető, a hivatalfőnök mellett első helyre a bizalmiak kerültek. Az utolsó, januári változat egy tollvonással megszüntette a hatlépcsős fizetési rendszert, helyére négy bérosztályos szisztémát állítottak. Az aprólékos differenciálást erős egyenlősítés váltotta fel. (1, táblázat) A havidíjas és napidíjas kategóriát az előző besorolást csak részben fedő „nős", illetve „nőtlen" iparos megnevezés váltotta fel. A két alapkategória közötti differenciálás külső, szociális szempont alapján történt. A nem családfenntartók a terményjárandóság 60 —90%-át kapták. A segédmunkások mint családfők szintén teljes terményjárandóságot kaptak, mint a nős iparosok. Ezt is a szociális szempontok figyelembevétele magyarázza. A fizetési osztályok összevonásával párhuzamosan csökkent az egyes osztályok közötti távolság. A teljesítmény fokozását célzó bérezési szisztémát: egy erősen nivelláló bértáblázat váltotta fel: Volt ennek az új bérezési rendszernek egy sajátos következménye: az infláció miatt a nagyobb bérek — amelyeknek kisebb hányadát tette ki a termény —, gyorsabb ütemben apadtak. Abszolút értékben milyen különbség mutatkozik a korábbi bérekhez képest? 1914'. július lbjén 2,96 К volt a havidíjasok egy munkanapra eső bére. Ez novemberben 8,20 K-ra, januárban 19,45 K-ra emelkedett, azaz hat és félszere312