A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

tehetetlenül szemlélte mindezeket. A méneskari katonaság már szétszéledt, a csendőrség nem mert közbeavatkozni. November 2-án ugyanígy zajlottak az események Csanád megye szinte minden községében. Másodikára értek haza a fegyveres katonák, nem tompult még bennük a frontokon átélt szenvedés és halálfélelem. Indulataik találkoztak a háborús éveket — különösen az utolsót — otthon végignyomorgókéval. A robbanást semmi sem akadályozhatta meg. A ménesbirtok igazgatósága számára nem saját szegődményeseinek fellépése jelentette a legnagyobb fenyegetést, hanem a környékbeli falvak lakosságáé. Az elnyomorított, szűk határú falvak lakóiból elemi erővel tört ki a birtok iránti gyűlölet. Még november 2-án híre futott, hogy a nagylakiak fegyveresen támadják meg Mezőhegyest, főleg a tiszti lakásokra fáj a foguk. Ugyanezen a napon hazatért pitvarosi katonák 10 km hosszan felszedték és elvitték a Mezőhegyest körülvevő drótkerítést. Majd éjjel fegyveresen betörtek a külsőmezőhegyesi kerületbe, és elhajtottak 261 választott kant. 3-án hajnalban megismételték sikeres akciójukat, ezúttal Belsőfecskésről anyakocákat vittek el.

18 Ambrózfalváról is fenyegető hírek érkeztek. Ilyen helyzetben telt el egy-két nap, azután egyszerre három oldalról indult meg a rendcsinálás. A ménesbirtokok minisztériumi főigazgatósága már négy évvel korábban elrendelte, hogy tiszti vezetéssel polgárőrség alakuljon minden birtokon. Fegyverről, lőszerről is gondoskodtak. Az első támadások után Mezőhegyesen valóságosan is megalakult ez a fegyveres testület, nemzetőrség néven. Tagja lett minden fegyverfogható tisztviselő, hadviselt iparos, valamint méneskari altiszt. Früstök László erdőmérnök lett a nemzetőrség parancsnoka. Azért esett rá a választás, mert nem lévén keze alá konvenciós cseléd beosztva, nem volt népszerűtlen a birtokon. Minden major védelmét megszervezték, ezek a központi őrségre támaszkodtak. 280 taggal alakult meg a nemzetőrség, később létszámát 160 tagra csökkentették.

19 Közben november 3-án 50 katona érkezett a községbe Szegedről. E katonák méneskari altisztekkel megerősítve, Racsmány Péter méneskari százados vezetésével november 4-én körülfogták Pitvarost, és visszavették az elhajtott sertéseket. Racsmány Péter „rettenthetetlen bátorságával" tűnt ki, egy ellenszegülő fiatalembert ott helyben kivégeztetett.

20 Ugyanilyen rajtaütésszerű akciók során összeszedették a fegyvereket Csanádalbertin, Tótkomlóson, Végegyházán, Mezőkovácsházán. A rettenthetetlen Racsmány Péter nevét jegyezzük meg, a későbbiekben még találkozni fogunk vele. A nemzetőrségen és a szegedi katonaságon kívül színre léçett egy iparos is, nevezetesen Kiss Ernő „erősen szocialista érzelmű" asztalos. Ő nem volt mezőhegyesi. Nyolc hónappal a forradalom kitörése előtt Marosvásárhelyről jött a ménesbirtokra, a központi építészetben kapott munkát. Kiss Ernő szervezett szociáldemokrata volt, eszméiért korábban börtönt is szenvedett. „Nevezett vérbeli szocialista és nagy idealista ... ez az ember oly tekintéllyel és energiával tudta jobb érzését munkás és iparos társaiba átömleszteni, hogy a fosztogatók rövid időre meghökkentek, s engedelmeskedtek." — írta róla Koszits Pál jószágigazgató.

21 A Károlyi-kormány által is olyannyira óhajtott rend Mezőhegyesen helyreállt, sőt egy biztonságos sziget lett a még mindig forrongó falvak között. Itt 308