A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között

időközben kiadott történeti áttekintést akarta elfogadni vitaalapnak. Amikor Zsibrita „többek nevében" szólni akart, Jancsovics a többiek által adott írásos meghatalmazást kérte tőle. Ilyen jogászi mesterkedésekre Zsibrita nem számír tott, így csak a saját nevében beszélhetett. Zsibrita először azt kifogásolta, hogy az örökváltsági szerződés szerinti legelőterületet a lakosság nem kapta meg teljes egészében. Kifejtette azt a véleményét, hogy a szerződés nem lépett érvénybe, így a volt földesuraknak semmit se kellett volna fizetni. További megjegyzései a pénzügyi kérdések körül forogtak, a pénzkezelés kisebb-nagyobb szabálytalanságait sorakoztatta föl. Jancsovics és a közbirtokossági testület vezetői látszólag minden esetben be tudták bizonyítani, hogy Zsibrita alaptalanul vádaskodik. Ez nem volt nehéz, mert Zsibrita nem tudott hozzáférni a legfontosabb iratokhoz sem, nem ismerte a jogi útvesztőket, s a nép között forgó állításokat így nem tudta dokumentálni. A sorozatosan megcáfolt nép vezért azután ismét megfenyegették a megye urai. Jancsovics Pál arra figyelmeztette, hogy ha ragaszkodik is „rögeszméihez", ne merje „ámítani és tévútra vezetni" a hiszékeny népet. Horváth Sámuel tótkomlósi evangélikus lelkész, aki a kiküldött megyei bizottság tagja volt, szlovák nyelven alkalmi beszédet tartott, amelyben az „ál-próféták" megvetésére biztatta a jelenlévőket. Zsibritát ő is kioktatta, hogy „vezéri szerepéről, melyre hivatva nincs, mondjon le s a népet továbbá is bujtogatni s lázítani ne merészkedjék".

98 A megyegyűlés 1868. május 27-én tudomásul vette Jancsovics és társai fellépését, működését. Ennek alapján a belügyminiszter is elutasította Zsibrita és társai panaszait." Zsibrita ellen 1868 márciusában — valószínűleg a pereskedéshez felvett adósságai miatt — végrehajtás indult, házát is elárverezték. Ferenc Józsefhez küldött panaszbeadványát -ebben az ügyben is elutasítás követte.

100 A győzelmi mámorban úszó közbirtokosság 1868. március 23-án olyan tervvel foglalkozott, hogy Zsibrita és társai ellen a megyei törvényszéken becsületsértési pert indít, egyúttal rájuk hárítja a márciusi megyei vizsgálat költségeit is. Ez utóbbit el is fogadták, arra hivatkozva, hogy Zsibritáék a lakosság akarata nélkül indították el a panaszkodást. A becsületsértési per elmaradt, azzal a fenyegetéssel, hogy ha Zsibrita és társai még egyszer lázítani mernek, kétszeres büntetést kapnak.

101 A csabai szegényparasztság igazságkereső vezetőinek ilyen kifinomult módszerekkel folytatott, a központi kormányszervek által is támogatott üldözése 1868 tavaszára szétverte a szegénység laza érdekvédelmi csoportosulását. Nincs adatunk arra nézve, hogy a kiegyezéssel létrehozott rendszer ellenzékének radikális szárnyát jelentő ún. „szélsőbal" által 1867 őszétől fogva erősen ösztönzött demokrata körök szervezése (amely a szomszédos Békésen pl. igen jelentős volt) eljutott volna Békéscsabára. A politikai töltésű olvasókörök, népkörök Csabán talán éppen a nyelvi akadályok miatt nem alakultak meg. A negyvennyolcas ellenzék újságjai között nem volt szlovák nyelvű. Kimutatható visszhangot a Kiskunfélegyházán, Szegeden, Hódmezővásárhelyen és másutt fontos szerepet játszó, Kecskemétről indult 1868. évi Asztalos-féle demokratikus parasztmozgalom, vagy az 1869. évi választások során a fél megyét átfogó orosházi választókerületben Táncsics Mihály győzelméért folytatott harcok sem keltettek Békéscsabán. 295