A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény
megtudjuk, hogy az V. osztály 33 tanulója közül Lieb Aurél 14. volt, a VI. osztály 30 tanulójából a 10. A gimnázium hat osztályának elvégzése után a bölcsészet két osztályát végezte, de papi pályára készült. (A VII. osztály 27 tanulójából hat növendékpap volt.) Az 1857/58-i tanévben már nem szerepel a végzettek között. Év közben kimaradt, az évkönyvben ezt a megjegyzést olvashatjuk: „Meghalt: Lieb Aurél növ. pap." 81 Vadnay szerint Kaplonyban, így ott is temették el. A családi hagyomány szerint mint növendékpap sokat aludt a kövön, megfázott és tüdőbajban halt meg. Munkácsy azt írja, hogy a betegség csírája még gyermekkorába nyúlik vissza, amikor pajkosságból Aurélt a kútba ejtették, s tüdőgyulladást kapott. 82 e) Mihály A későbbi Munkácsy Mihály. Négy évig élt szülővárosában, Munkácson, majd közel négy évig Miskolcon. Édesapja halála után — valószínűleg 1852 májusában — Békéscsabára került. Édesanyja legfiatalabb testvére, Reök István vette magához, aki valamivel előbb, a szabadságharc bukása után költözött le Pestről Csabára, ahol jó módban élő nővére, Steiner Jakabné lakott. Miska egyfolytában hat évet töltött Csabán — 1855—1858 között mint asztalosinas —, majd mint asztaloslegény Aradra került. 1860 őszén nagy betegen az akkor épp Gyulán lakó Reök bácsihoz tért vissza, s itt fedezte fel tehetségét Szamossy Elek. Bár Szamossy 1861 telén magával vitte Miskát, a Reök családdal való kapcsolat nem szakadt meg. A festőpályán induló Munkácsy nemegyszer töltött több hónapot Békéscsabán vagy nagybátyja gerendási tanyáján. 1874-ben kötött házassága után ritkulnak magyarországi látogatásai, nagybátyja 1876-ban bekövetkezett halála után a család Pestre költözött, s ezzel a békéscsabai látogatások szűntek meg. A Reök—Rock családdal azonban mindvégig fennmaradt a kapcsolat. 823 í) Gizella 1846 őszén született Munkácson. Erre édesanyjának 1848 februárjában Reök Lajoshoz írt és idézett leveléből következtetünk. Az apa halála után Békéscsabára került. Az itteni Apponyi birtok uradalmi inspektorának felesége — nagynénje — , Steiner Jakabné vette magához. Itt jó módban élehetett, de Steinerne 1853-ban bekövetkezett halála után elkerült a családtól. Vadnay szerint néhány évig Reök Lajosnál él Pécsett. Aurél halála után a népes pécsi Reök családtól Reök Pálhoz került Kaplonyba 83 . Életéről nagybátyja leveleiből értesülünk. 1865 pünkösdjén a Reök család Kaplonyba jött össze. Reök István itt látja viszont Gizát, „aki most már valamivel higgadtabbnak látszik" — írja Munkácsynak 84 , de még öt év múlva is így ír róla: „Bár Giza is javára változott, remélem, az idővel ő is megérik egyszer". 85 Az 1870-es évekből egyre többször hallhatunk Gizáról. Egyrészt, mert a nevelőszülők öregedésével Munkácsynak számolnia kell arra, hogy Giza eltartása reá hárul, mert keresete nincs, s az őt eltartó nagybátyja már 60 éves múlt: 263
