A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény

A sóvári Liebek Sóvár Sóvár ma Eperjessel egybeépült, annak egyik peremkerülete

4

. A Liebek idejében még néhány kilométerre feküdt a patinás várostól, s tulajdonképpen három településből állt: Németsóvár, Tótsóvár és Sóbánya. Ma már csak a három templomtorony emlékeztet az egykori különállásra. Eperjesről az egyetlen utcából állt Németsóvár szélét érintve juthattak Tótsóvárra, ennek túlsó végét egy patak választja el az egykori Sóbányától, amelynek főtere körül épültek ki a sóbánya központi épületei, s ma is a XVIII—

XIX. századi állapotukat őrzik. Sóbánya délkeleti szögletében egy dombtetőn áll a középkori akna, amelyet azonban 1752-ben víz öntött el. Valakinek eszébe jutott, hogy a „bányászatot" úgy is lehet folytatni, hogy a felhúzott sósvízből elpárologtatják a vizet, s ettől kezdve a tömény sósvízből sófőzéssel nyerik a sót, s ez a módszer különlegességnek számít a közép-európai sóbányászatban. A főzéshez 1759-ben mintegy 10 000 hold erdőt vásárolt az állam, így alakult ki a sóvári bányauradalom három egysége: a sóbánya, a sófőző huta és az erdőgazdaság. A domb tetején a mi szárazhalmainkhoz hasonló sátortetős építmény van, az alatta lévő sóbányából hatalmas bőrtömlőkben itt húzták fel lóval vontatott kerengő segítségével a sóslevet. Ezt a domboldalba épített hatalmas fapajtában lévő sósvíztartályokban tárolták, innen engedték a pajta alatti sófőzőbe, s végül a főtt só a község közepén lévő sópajtákba került. 1800—1819 között évente mintegy 100 000—130 000 font főtt sót termeltek itt. A sófőzőt a XIX. század, elején, tehát épp Lieb Ignác és Mihály idejében építették át tiroli mintára modern sófőzővé.

5 A sófőzéshez a közeli erdőkből termelték ki a fát, ennek szállítására 1819—1821 között 18 km hosszú faúsztatót készítettek az erdőgazdaságtól a sófőzőig. A munkálatokat Joseph Lechner kassai mérnök vezette. A sóvári bányászat jelentőségét bizonyítja, hogy 1798-ban a sóhivatalt kiemelték a többi sóhivatal közül, főbányahivatallá szervezték át. A bányauradalom tisztviselői minden vasárnap misehallgatás után hetitanácsot tartottak, amelyen köteles volt megjelenni minden hivatalvezető, fölvigyázó, bányamester és hutamester. A hivatalnokok lakásai a falu főterén álltak. Itt éltek tehát Munkácsy ősei a XVIII. század végén, a XIX. század elején. A nagyapa és környezete Lieb Ignác születési adatait a kutatások során nem sikerült felderíteni, mert az eperjesi levéltárból a sóvári és eperjesi születési anyakönyvek 1799-ig hiányoznak, Bártfán pedig 1754-től az 1770-es évekig ilyen nevű gyermek nem született. Összevetve azonban a kódexből ismert Liebeket, a következőket állapíthatjuk meg: Lieb Ignác nem lehet a Bártfán élő Lieb János Ferenc Antal gyermeke, mert akkor ezt feljegyezte volna a kódexben. Ugyancsak kizárt, hogy Benedek 250