A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

Jelmagyarázat a táblázathoz: D kertészgazda bérleményében lévő, saját családja által lakott porta; EB a fentiek szerint lakott telken még zsellér (és családja) is él, lakik (lakó); X kertészgazda numerusához tartozó fölösleges beltelek, melyet csupán zsellércsalád(ok) lakja; a számokkal az adózók személyét jelöltük; + kamarai bérlemény, zsellérek, mesterek lakják, ezek a házszámok: 11., 24., 39., 62., 103., 137—142-ig. A kertészek társadalmi rétegében bekövetkezett változások, ezek jellemzése A kincstár számára a kertésztelep 100%-os kihasználtsága, következésképpen a teljes jövedelmezőség biztosítása végett nyilvánvalóan âfeleskertészi, a telepesi státuszt vállaló egyén volt a lényeges, őt tekintették a haszonhúzás biztosítékának; záloga pedig a kertészgazda (és családja) minden ingósága. A hazátlan zsellérek csupán közvetett szerepet kaphattak a kamara terveiben. Ebből a tényből is következik, hogy egy-egy numerust, ha az valamilyen okon gazdátlanná (bérleményen kívülivé) vált, újabb vállalkozó, felesbérlő használatába engedte át. Arra nézve, hogy az újabb „vállalkozók" milyen alapon juthattak a numerus-bérlethez, lehettek kertészgazdákká, hogy ugyanis meg kellett-e fizetniük az adott numerust terhelő (gyakran ez lehetett a tényleges jogi helyzet) kamarával szembeni tartozásokat, vagy sem, nem tudunk pontos választ adni. A kamara az első esetekben megfizettette az új igénylővel a telekre táblázott tartozások összegét, többek között Herke István és Herke János elleni árverezéskor is ez történt. Mindamellett a kertészek társadalmi csoportja kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve, folyamatosan feltöltődött. Természetesen nemcsak merőben „új" kertészek, hanem az egy-, két- sőt a háromnumerusos gazdák is vállalkoztak egy-egy gazdátlanná lett numerus bérletére. Azt is tudjuk, hogy a numerusok bizonyos töredéke nem mindig tartozott az alapbérleményükhöz, vagyis mindig akadt gazdátlan numerus Kunágotán. Arra vonatkozóan eléggé pontos adataink vannak, hogy miként, mely okok folytán cserélt gazdát egy-egy numerus. A továbbiakban e változást kísérjük nyomon. Arra keresünk választ, hogy egy-egy kertésztelek miért gazdátlanodott el, avagy az új telepes miként juthatott e gazdátlan numerus bérletéhez. Meg kell jegyeznünk, hogy adataink esetlegesebbek, mint az előbbiek voltak. További kutatásra okunk és módunk is eléggé nyilvánvaló. Arra is utalnunk kell, hogy a kertészek személycseréje következtében, továbbá a 2—3 numerusos bérlő-állapot miatt a házhelyek (lakóházak) és a külső bérleti állomány (a numerus művelt hányada) egymástól eltávolodott, elszakadt. Ez a kutatásban további nehézséget jelenthet. 225