A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

valószínűséggel állíthatjuk, hogy akik töredékcsaládot alkottak, vagy házastársak nélkül (nőtlen szolgák, hajadon szolgálók, özvegyek, nyomorultak) éltek egy-egy kertészgazda portáján, azok gyakran a gazda háztartásához kapcsolódtak. Mivel a szóban forgó főkönyvekben pontosan jegyezték az adózó családfőket, egyedüli személyeket (is), nemigen fordulhatott elő, hogy valaki kimaradt volna, vagy más alkalommal, kétszeresen írták volna össze. Olykor a tartozásokat is feljegyezték, ebből következtethetünk arra, hogy az előző években kik éltek a faluban, akik esetleg időközben el is költöztek Kunágotáról. A főkönyvi adatok alapján a következő portatípusokat különböztethetjük meg Kunágota kertészségben: a) Tiszta típusként jellemezhető az a helyzet, amikor a lakóházat a numerusos kertész lakja (bérli), családjával; olykor idősebb, de már adózó gyermekével, netán öregebb családtagjaival, özvegy anyjával. b) Ugyancsak tiszta típusként kezelhetjük a kertészgazdák (130 házhely) által bérelt porták fölötti 12 portát, ahol természetesen kivételt képez a községháza, továbbá a 2 mesterember lakása (a 24-es, 39-es házak). Az így fentmaradó 9 telek számos zsellércsalád számára biztosított otthont. Ezek kamarai bérletek voltak. Esetenként e portákon 2, 3, 4, sőt 5—6 adózó zsellércsalád (vagy magán személy) is élt. c) Vegyes típusú az a lakásforma, amikor egyszerre 2 vagy 3 numerust bérlő kertészek kezén lévő, fölösleges telkek állandósult lakhelyei a „hazátlan zselléreknek". A kertész családja e portákon nem vagy elvétve lakott, néha elfordult, hogy portát (illetve lakóházat) cserélt. Ez is nyomonkövethető az adóösszeírásokból. d) Vegyes típusként kezelhetjük továbbá azokat az eseteket, amikor egy-egy telken a kertészgazda családjával élt, s mellettük található egy-egy zsellér (esetleg családos ember). E tényből azonban még nem következik automatikusan (mint írtuk is), hogy a zsellércsalád egy háztartásban élt volna a kertész-gazdával.

53 Mintegy magyarázatul, hozzá kell még fűznünk, hogy a kertészgazdák csoportja, társadalmi rétege kifelé, a falu társadalma felől nézve, többé-kevésbé egységes volt;

54 a zsellérek azonban korántsem alkottak ilyen egységes társadalmi réteget. Már e kategória megítélése közben beleütközünk a feudalizmusból öröklött szemléletbe, amely az egész kertészség történetében a jobbágyfelszabadítást (1848/49) túlélő anakronizmus. A zsellérek (vagy pontosabban hazátlan zsellérek) között találhatók a kertészgazdaságok, paraszti kisüzemek szolgái, továbbá a zsidó kishaszonberlok, a boltos, a kocsmáros, illetve a kézműves mesterek, mesterlegények.

5 5