A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

A második (II.) táblázat összeállítása közben arra voltunk különös tekintettel, hogy az egyes házhelyeket (1-től 142-ig) miként ülték meg a kertészcsaládok, tehát végül is a falu (és a telepi bérlemény) rendjébe hogyan illeszkedtek bele a kisparaszti háztartások. Éppen ezért e táblázat összeállításának elvét a faluszerkezetet is bemutató 142 házszám adja meg, továbbá az egyes házhelyeket adott időszakba ténylegesen bérlő családfők alkotják. E táblázatban a következő évszámokat (adatsorokat) szerepeltettük: 1848, 1850, 1852, a három vagyoni összeírás, majd pedig a községi adókönyvekből az 1856/57-es, az 1859/60-as és az 1862/63-as adókivetésben szereplő adózók névsorai. Az 1863-as zárás azért tűnt célravezetőnek, mert 1865-ben (mint írtuk is) zsellértelkeket osztottak a faluban, számszerint 70-et, amelyek esetleg bonyodalmat okozhattak volna. Az utolsó vagyoni összeírásunk — mint említettük — 1871-ben történt, amiért is táblázatunkban egy-egy családfő adatainak rögzítésekor kitekintettünk, s arra is kerestük a választ, hogy mikor és milyen okból hagyta el a bérlő a numerust. Tehát arra is magyarázatot kerestünk, hogy ha gazdát cseréltek a házhelyek, akkor az milyen okból következett be, illetve az új bérlő (aki többször friss beköltöző volt) milyen jogcímen kapott egy-egy numeruson lakhatást.*

9 Az 1848—1862 közötti másfél évtized adatait összevetve, már kirajzolódik előttünk az, hogy az egyes házhelyek (numerusok) bérlői állandók avagy változóak voltak-e. A táblázat utolsó adatai mindenütt az előző (I.) táblázatból kölcsönzött sorszámok, amelyek a családok alfabetikus sorára utalnak vissza, s ezek számunkra megkönnyíthetik az eligazodást. I 215