A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

6. Valamelyik rész a fel tett conditiókban (feltételekben) hátra maradna a másik résznek valóságos kárára és meg sértésére, akkor a hibás rész minden költségeket tartozik meg téríteni. Melyeknek nagyobb erősségére adjuk két egyenlő párban ezen Kötelező Levelünket. M. (Magyar) Gyulán Sept. 2án 1821. Etsedy Gábor msk (maga saját kezével) Gály Pál prdktor Gály Vintze Szász György Curator, és Orgona Építő az egész elöljáróság F/érfi/ak Tót Péter Notar/ius/" Lelőhely: Gyulai ref. egyház levéltára, limbus. 1821-ben a református templom hajóját megnagyobbították, ekkor javasolta Tóth Péter egyházi jegyző, hogy vásároljanak bele orgonát is, ami addig nem volt, sőt a költségek előteremtését kölcsönök formájában magára vállalta. Az egyezségen található a végelszámolás is, mi szerint 1822. június 22-én az utolsó részletet is megkapták a mesterek. 1848. dec. 7-én hoztak határozatot az orgona hat héten át tartó javítására a Gyulára munkát keresni érkezett Pap Gábor temesvári orgonaépítővel (Jkv. II. 247. o.). Az orgona az 1920-as évekig működött, akkor épült a jelenleg is meglévő 17 manuálos hangszer. Sajnos, az eredeti tervrajza nem található. 7. Német nyelv tanulása a Szepességben (1844) „October 5-én indultam Késmárkra ahova Német nyelv kedvéért vittem a fijamat Albertet, ki ekkor 17k éves volt. Debrecenbe végezvén a poesist Késmárkon adtam veteranus Retoricába (korabeli iskolai osztályok)" [...][... .] okt. 3kán végezvén dolgomat Kosztot fogadván Albertnek a leányok Tanítója Engel Josef úrnál hónaponként 8 pengő ftért — ágyneműt is ebbe adnak, a mosásért külön fizetünk —. Ki fizettem a Kosztot jövő 1845k májussának 13áig 56 pengő forintba. Hagytam apró költségre 10 pengőt Perceptor (számvevő) Höns Urnák, ki naponkint egy órát ad 3 hónapra 9 bankó for. Oskolapénzt 5 pengő. Beírat. 2 pengő, ismét 1 pengő. Vissza indultam Késmárkról okt. 14-én délben, beérkeztem Gyulára okt. 23kán délelőtt." Lelőhely: Ecsely, időjárási feljegyzések, 65. levél. Az Alföld északi és középső részéről a 20. század elejéig szokás volt „német szóra" a szepességi városok valamelyikébe adni a középiskolás diákokat. Adatunk különlegessége az, hogy még Gyuláról is odaviszi a prédikátor a fiát, nem a közeli Bánságba, vagy a hasonló távolságra eső erdélyi szász városok valamelyikébe. Az, hogy helyben, Német-Gyulán is találna nyelvtanárt, föl se merült. Igaz, a gyulai németeknek nem volt felső iskolájuk. (Vö. Kosa László: Gyermekcsere és nyelvtanulás. Honismeret 1981. 1. sz. 18—21.) 182