A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

geinek jelentős hányada az ő tollából származik. Sokféle címmel saját művekből, kimásolt újságcikkekből, irodalmi alkotásokból, háztartási receptekből és kuriózus hírekből álló kéziratos kompilációt hagyott hátra az 1822—1840-es évekből. Kornély Ambrus Békés megyei táblabíró, Ecsedy barátja, szintén történeti érdeklődésű személy. Ecsedyt, majd távoli rokonát, Mogyoróssy Jánost történészi tanulmányokra buzdította. Mindketten használták könyvtárát és kéziratgyűjteményét. A közreadott feljegyzés 1823 körűiről származik. Az őslénymaradványok (talán mamut ?) neve, a Behema, bibliai eredetű. 5. Harangöntés (1803) „A veszedelem (tűzvész) előtt két harangja volt az Ekklésiának. A nagyobbikba adott volt 200 rft ennek az Ekklésiának Néhai Betsületes Tagja Szabó Ferenc Őkelme, a kisebbiket pedig maga készíttette az Ekklésia. Nem tudjuk micsoda által a tűzben megmaradott nagyobbik harangunk, a midőn a kisebbik szerteszéjjel futott és olvadt, valamint a Catholikusoké és Oláhoké is, valamennyi volt. Igen jól járt az egész város ezzel az edj Haranggal, mert ezzel lett a jeladás majd edj esztendeig a Városban, mind Délre, mind estvére. Már a nagyját felkészíttetvén az Ekklésia a maga épületeinek, aról gondolkozott ebben az esztendőben, hogy a megmaradott harang mellé még edj kisebbet öntessen, mint volt a tűz előtt is, a mely végre Collektát (gyűjtést) hirdettünk a nép közt, hogy a kinek Czinje, Reze v. más Metalluma volna, adná be az Ekklésiának, a mely Hirdetésre meglehetősen tsomó értzek kerültek bé, amellyeket egybe tévén az elolvadott Harangnak hulladékaival, a kisebbik Harang készült belőle, a mellyet Győrökön (Arad m.) öntött edj oda való Oláh betsületes Harangöntő Mester, és maga ide haza hozta. A mely munka helybe hagyódván fizetett néki az Ekklésia az újonnan öntött daraboknak fontjáért 12 xrt (krajcárt); amit pedig a mester adott hozzá annak fontjáért 1 rft. Edj summában fizetődött ezen 1 kisebb Harangunkért a Harangöntőnek 72 rft. Amidőn e már meg-készült, és azon volnánk, hogy a két harangnak állandó lábakat keszíttettnenk, s felhúzhatnánk a szokott helyekre, valami fátum által ide vetődtek némely Erdélyi Harangöntő Mesterek, akiknek igen jó Bizonyság Leveleik voltak Hadházról, Beregszászról és máshunnét is az öntéshez való tudományokról. Ezek itt is nálunk, s a több Ekklésiáknál is kínálkozván a magok szolgalatjával, a midőn az Ekklésia efélét nem is reménylett volna, felindította az Isten Ekklésiánknak két Betsületes Lakosit, ugy mint Sánta Ferenc és Bordin György Uramékat, akik arra ajánlották magukat, hogy ketten egybe vetett vagy együvé tett erővel edj harmadik s a más kettőt Nagysággal meghaladó Harangot fognak ezen Majszterekkel itt szemünk előtt készíttetni. A mely eljárást az is becsesítette, hogy magukra vállalták még azt is, hogy a Haranghoz való Matériáért magok elmennek a mesterekkel Debrecenbe, azt onnét meghozzák, és a Mestereket is mind addig a magok Házánál szálláson és koszton tartják, valamíg a munka fel nem készül, a melybe 3 Hétnél szaporább idő is telt. Ezen Betsületes Lakosoknak Buzgóságok és Kegyességek tehát edj harmadik Harangja is készült az Ekklésiának, a mely az 1. és 1. (leg) nagyobb, a melyre rá is öntődtek az Érdemes Ekklésiának Tagjaiknak a neveik, örök emlékezetre. Csakugyan a koronáját is, annak vasalását, festését mind a magok költségének tétették, a mely is kettőjüknek került 642 rftba. [.. . ] Ezúttal el is végződött, hogy mivel Sánta Ferentz és Bordin György ő Klmek igen nagy hasznot tettek az Ekklésiának, az első Harang készíttetésével, 180