A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

25 Erről részletesen lásd: Balassa, 4—12.1., Veres, i. m. 20—23., Haan, i. m. 259—261.1., Karácsonyi: i. m. II. köt., 248—249. 1. és Orosháza története: 241—246.1. 26 Helyesen: Zomba. 27 Levita (lat.: pap, segédpap), másképpen előkönyörgő, leányegyházi tanító. Oktatói munkásságán kívül a vasárnapi istentiszteleteket is elvégezhette, de a szentségeket nem szolgálhatta ki. 28 Licentiatus: tanítási engedéllyel rendelkező személy. 29 Helyesen: Dénes Sándor. 30 Skolkával ellentétben Veres (i. m. 47.1.), Haan (i. m. 261.1.), Karácsonyi (i. m. II. köt. 249.1.) valamint ezek nyomán az Orosháza története (253. 1.) az 1795. esztendőt jelölik meg a súlyos természeti csapás éveként. Itt azonban egyértelműen Skolkának van igaza. Bizonyítják ezt többek között az egykorú híradások is, amelyek különböző újságokban láttak napvilágot. Pl. a Magyar Hírmondó a következőkről tudósította 1784. július l-jén, a Gyuláról kapott értesülések alapján olvasóit: „Felette nagy szárazság jár nállunk [ti. Gyulán és környékén], úgy hogy a' marha döglik. Sem legelő, sem széna, sem élet nem lesz; és a' drágaság el-annyira nevekedik, hogy már az árpa két, a' búza pedig 4 forinton is el-kél." (Magyar Hírmondó, Hatodik Szakasz, 1794. — Gyuláról: jún. 21—15. 1.) Ugyanez egy debreceni jelentésre hivatkozva 1794. július 18-án a következőket közölte: „ ... mert sokan a' szántó vető emberek közül, el vetett magjokat is alig remélhetik ... nem is aratás ... hanem tsak kaszállás lészen. (94—95.1.) Az aszály Erdély nyugati részein is felmérhetetlen károkat okozott (Vö. Magyar Hírmondó, 1794. aug. 1. 158.1., 1794. aug 19. 247—248. 1.) 31 Az újabb kutatások szerint a templom felépítését megörökítő felirat — Skolka állításával ellentétben — a templom keleti ajtaja felett olvasható. Skolka valószínűleg nem láthatta személyesen a szöveget és a magyar szövegben hibásan kézhez kapott feliratot közölte. Ez lehet talán az oka az itt szereplő szövegváltozatnak. 32 Az orosházi evangélikus egyház lelkészeiről és a néptanítókról lásd bővebben: Veres, i. m. 144 —148.1. és Balassa, i. m. 20—21.1. 33 Horváth Andrásról bővebben: Balassa, i. m. 2—14. 1., Veres, i. m. 129—133. 1., Haan, i. m. 259.1. és Orosháza története, 243. 1. 34 Consenior: az alesperes címe 35 Senior: a magyar protestáns egyházban az esperes szó latin megfelelője. 36 Benzur József (1728—1784): történetíró. 1755-ben a késmárki evangélikus líceum rektora, 1760-tól pedig a pozsonyi evangélikus líceum igazgatója volt. 1771-ben visszatér Késmárkra. II. József 1784-ben kinevezte őt a bécsi cs. és kir. könyvtárnoki állásba, de a kinevezést tartalmazó levél átvételekor szélütés érte és meghalt. Több jogtörténeti művet tett közzé német és latin nyelven. 37 Praeceptor: A tanszemélyzet bármelyik tagjának közös elnevezése, később az osztott elemi iskolákban oktatók címe: segédtanító, leánytanító. 38 Kristóffy György (1767—1831) népiskolai tanító. 1785-től a szarvasi népiskolák főtanítója volt, egyúttal az evangélikus közösség ének- és orgonista állását is betöltötte. 39 Poszpisch — helyesen = Poszpis János. (1805—1811) között volt evangélikus felekezeti népiskolai tanító Szarvason. Lásd: Maday: i. m. 81. 1. 40 Sámuel Ludwig: német pedagógus és nevelő. Nagyhatású munkássága a Der Bürgerfreund (teljes címe: Ein Lesebuch für Kinder in Bürgerschulen) 1787-ben jelent meg Berlinben. Mint olvasókönyvet, mely több kiadást is megért, még a 19. század első felében is használták a német népiskolákban. 41 Boczkó Dániel (1751—1809) ág. evangélikus superintended. 1786-tól 1803-ig működött Szarvason. Lásd róla bővebben: Benka Gyula: A Békési Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye tulajdonát képező s a általa fenntartott Szarvasi Főgimnázium története. 1802—1895. Gyoma, 1895., 8—9. 1. és Maday Pál: Szarvas története. Szarvas, 1862. 84. 1. (különösen Skolka és Boczkó kapcsolatáról). 42 Christian Gotthilf Salzmann (1744—1811) német pedagógus és filantropista. Pályája kezdetén evangélikus lelkész volt Erfurtban, majd 1781-ben a dessaui Philanthropiumban tanított vallástörténetet. 1784-ben a Gotha közelében lévő Schnepfenthalban filanthrópiai nevelőintézetet hozott létre. Intézetébe, ahol a kor híres pedagógusai tanítottak, nemcsak Németországból, de Angliából. Svájcból, sőt Skandináviából is jöttek növendékek. Irodalmi munkássága nagy 171