A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

A férjezetlen nőszemélyek fejét egy fehér finom vászonból, posztóból vagy batisztból készült kis főkötő (fejkendő) fedi, viszonylag finom csipkékkel. Amikor kilépnek az utcára, fejüket ezen felül egy fehér kendőbe burkolják. A nyakba való kendőt rendszerint pamutból készítik, többnyire tarka; a kis mellény selyemből van, a szoknya durva teveszőr szövetből, kartonból vagy nyomott színes vászonból. A fiatal nők és hajadon leányok piros szattyán- vagy kordováncsizmát viselnek, nyáron fekete papucsot és hozzá kék kötött harisnyát. Ezt a kényelmes lábbeliviseletet kétséget kizáróan a németektől vették át. A tehetősebb nők rövid, fekete posztóból készült magyar szűrt, a szegényebbek pedig ehelyett posztóujjas kabátot viselnek. 2. Táplálkozási szokások. A szerző feljegyzései szerint az orosháziak nagyevők, akik igencsak megtömik a hasukat. Reggelire főtt ételnek kell az asztalon lennie; ebédre többnyire hideg konyha, de sokaknál újabban főtt étel, ugyanúgy estebédre is és csak késő estére ismét hideg étel. Ahol háromszor napjában nem lehet meleg, főtt étel, ott már nyomorra panaszkodnak. A meleg, főtt ételeket azonban nemritkán, különösen a mezei munkák idején nyers szalonna, sajt hagymával és fokhagymával, az itt nagyon elterjedt fűszerrel helyettesítik, amelynek a paprika (spanyol bors) mellett minden ételben a fő ízt kell adnia. A szalonna és a disznóhús itt általában kedvenc étel, amelyet disznóölés idején és utána mértéktelenül fogyasztanak. Ebből származik különben, kellő bor és savanyú káposzta hiánya miatt, a gyakori pokolvar, amely sok embert elragad, főleg tavasszal. 3. Az orosháziak fő szórakozásai közé tartozik a tánc a fogadóban és az ahhoz kapcsolódó borivás, amelytől még saját káruk sem riasztja el őket. Ennélfogva a fogadók és ivók vasárnaponként mindig tömve vannak. Dicséretes kivételek ebben a nők. Aki közülük csak egy keveset is ad a tisztességre, az sohasem mutatkozik a fogadóban. Ebben tehát teljesen ellentétei a mi magyarországi bácskai német telepes asszonyainknak, akik hajadon és férjezett létükre nagy szerencsétlenségnek tartanák, ha pár, egymást követő vasárnapon nem jelenhetnének meg férjükkel és gyermekeikkel, sőt a szopós csecsemőkkel a fogadóban és nem vehetnének részt a borivásban és a táncban. 4. Gyermekjátékok. Az itteni fiatalság kevés költséggel, minden évszaknak megfelelő ártalmatlan játékeszközöket tud magának szerezni; tavasszal papírsárkányt eregetnek, hátonlovaglást játszanak és nagyon szeretnek labdázni; nyáron lovaglással szórakoznak, amikor a lovakat munka után itatáshoz viszik; ősszel SL fiúk szórakozása, hogy ostorfonással foglalkoznak és szorgalmasan gyakorolják magukat pattogtatásukban; télen a jégen való csúszkálás a szórakozásuk, amikoris korcsolya helyett erős állatcsontokat használnak; ezekre a fiúk raállnak és egy vastag bottal a jégre szúrnak, s szédítő gyorsasággal mozognak előre. A csizmákon levő vasak, ha azokat a sarkakra verik, szintén korcsolya helyett szolgálnak. Az ifjak körében divatos a szánkózás és ki tudná a sok más játékot 162