A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Bánkúti Imre: A Körös–Maros köz a Rákóczi-szabadságharc idején (Újabb dokumentumok 1704–1710)

meg is csinálták; vagy öt zászlóra, négy gyalog és egy lovas zászlókra és két gyalog dobokra volna szükségünk, úgy vagy két tarackot is, ha valami haddal kísírtetné Excellentiád, igen jó volna azzal az haddal egy portát tenni az Maros mellé, bár csak 300 is lovas katona lenne, nagy kárt tehetnénk ennek az rácnak, az mi kevés marhájok megmaradóit, most Rácz Tököly meg elhajtotta.

74 Szóltam volna Debrecenben Ispány Uramnak, hogy vagy két hópénzemet, felvehetnem az oláságon, nem ellenkeznék ő kegyelme benne, csak Excellentiád méltóztatnék parancsolni felölle. Kérem is Excellentiádat, méltóztassék comitálni (parancsolni), mert igen kölcsígtelen vagyok, cselédem is rongyos. Mindenekben Excellentiád úri parancsolatját alázatosan elvárván, maradok Excellentiád alázatos szolgája Szoboszlai Sámuel Sarkad 27. 9bris Anno (1710.)

75 (Külső címzés:) Méltóságos Fő Generális Tekéntetes Méltóságos Károlyi Sándor Uram Excellentiájának, Kegyelmes Urunk Felt Marsaljának, nekem jó Kegyelmes Uramnak Excellentiájának alázatosson. Kisvárda. (Pecsét nyoma.) (Más kézzel:) 21. 9bris 1710. No. 40. 21. Nagyvárad, 1710. december 2. Gróf Lőwenburg Frigyes császári altábornagy levele Szoboszlai Sámuel sarkadi parancsnokhoz, amelyben őt külön is meghódolásra szólítja fel. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1710 dec. Fase. 1. A. 10. — A levél nyilván csatolva volt a Lőwenburg által ugyanezen a napon a sarkadi őrségnek küldött hódoltató levélhez. Ennek eredetije u. o. Fasc. 1. A. 9. Kiadva: Márki Sándor, A sarkadi hajdúk. HK 25/1924. 51—52. 1.) Adgyon Isten sok jót Kegyelmednek Szoboszlai Uram. Esvén írtísemre, hogy Kegyelmed Sarkadra bement, és ott akar commendírozni (parancsnokolni). Azírt akarám Kegyelmednek is rövideden írnom, emlékeztetvín arra Kegyelmedet, mikínt Kegyelmed ez háborúnak ellein, az mű Kegyelmes Király Urunk ő Fölsíge hűvsége allul, hamishütűví tötte magát, zászlóia mellül elszökvín az ő Fölsíge hópénzivel, kuruccá lőtt s azzal sem elégedvín, sólyomkűi kapitánságban az Országot kegyetlenül pusztította, szegény embereket kínosztatot s ölletet. Mely rendkűvül cselekedeti tudva levín nállam, üdűvel egyebet az akasztófánál, vagy nyársnál nem remínlhetne. De hogy küvetkezendű bestelen halált Kegyelmed elkerülhesse, most vagyon módgya, és magának jó állapotot s securitást (biztonságot) szereszhessen, most az ideié. Azírt Kegyelmedet intem, ezen sarkadiaknak szóló levelemet el ne titkolja