Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

éves, Székkutas, Nagybogárzó-dűlő VI. 16., Ujj Istvánné (Németh Julianna) 74 éves, Orosháza, Thék Endre utca 7/a., Vígh Imre 75 éves, Székkutas, Vörös Hadsereg utca 13. és Vörös Mihály 73 éves, Kardoskút, Fehértó-part. b) Gyűjtőtechnikám Fontos, hogy a tanyába történő belépésünkkor a tanyabelieknek kedvező benyomásuk legyen a betoppanóról, ezért én minden napszakban az ő szokásuk szerint köszöntem. A nyakbaakasztós táskámban a következő munkaeszközeim lapultak : nagyalakú, félkemény fedelű, finom papírú, vastag vonalas füzet, golyóstoll és Roll Reflex fényképezőgép. Rövid, barátkozó beszélgetés után nyomban rátértem a jövetelem céljára : az elmúló félben lévő, apáról-fiúra szálló paraszti életet szeretném tanulmányozni és az utódaik számára megmenteni. Ha nyakig voltak is a munkában, kivétel nélkül 3—4 órát szívesen áldoztak az erről való beszélgetésre. Megtiszteltetésnek vették látogatásomat. A jegyzetfüzetnek mindig csak a jobboldalára írtam, a másik oldalt meghagytam az esetleges kiegészítésre. Hamar megtanultam eredményesen kérdezni. Ilyenkor az adatközlőre néztem. Amint a válasz elhangzott, a füzetembe hajolva jegyeztem. A partnerem gyorsan megtanulta, hogy amíg írok, addig ne folytassa mondanivalóját. Amint a leírással készen lettem, ismét felnéztem. De másról is könnyen észrevehette, hogy mikor leszek kész az 1 — 2 mondat leírásával, mert félhangosan mondtam a leírt szavakat. Részben azért is, hogy ha nem jó szót írtam le, kijavíthasson. A lehető legrészletesebben tanácsos jegyzetelni. Én nem szórói-szóra jegyzetelek (ki győzné), hanem csak a közlés legfontosabb részét. De a szólás-mondásokat, nyelvi fordulatokat, a tájszavakat, a perdöntő részeket, mindig nagyon olvashatóan, betű szerint, fonetikusan írom le, és alá is húzom. Észrevettem, hogy megfelelő hanghordozásommal, arckifejezésemmel, gesztikulációimmal eredményesebbé, színesebbé tehető a közlés. A jegyzetelés befejezésekor nem tanácsos a füzetet gyorsan becsapni. Az ember a gyűjtőmunka végén, mielőtt elindulna, egy kis ideig még búcsúzkodik. Ennek eredményeként nekem a legtöbbször még 1 —2 mondat bekerült a füzetembe. Igazán eredményesen akkor gyűjtünk, ha például egy munkaeljárás lejegyzését kétszer végezzük el : először télen a szobában, azután nyáron a terepen. A szabadban megfigyelt munkák mozzanatairól minél több megfelelő fényképfelvételt ajánlatos készíteni. Szerencsére éveken keresztül rajztanári beosztásban is dolgoztam, aminek a képszerkesztésnél jó hasznát is láttam. Lépten-nyomon fényképeztem. Miután csak szabadban tudok fényképezni, alkalmanként Orosháza legjobb amatőr fényképészeit kértem segítségül. Segítőkész munkatársaim voltak : Sebők István, Schiller Jenő és Krausz Imre. Laboratóriumi felszerelésem sem volt, ezért a felvételeim Krausz Imre műhelyében készültek. A helyszínen végzett jegyzetelést minél előbb célszerű egy másik füzetbe 37