Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

jából olajat ütöttek. A büdös olajat emberek, állatok székszorulásakor hasz­nálták. Kikérdeztem az adatközlőimet az őrléssel kapcsolatban is. Búzát, árpát régebben őröltek. Az utóbbi időkben csak paprikát daráltak. Nehezebb volt, mint az olajos magvak darálása. Nem porzott, de csípős, erős volt a szaga, s ezért a kezelő mindig bekötötte az orrát. Kériék saját használatra daráltak árpát is. Napraforgóból csak akartak olajat ütni, de ez nehéz volt a lovaknak, kitörtek és abbahagyták a napraforgóolaj ütését. A mekenyesi gyűjtéseimet 3 füzet őrzi, az elsőnek a címe: ,,A mekenyesi szárazmalom és olajütő 1955." 27 gépelt oldalt tartalmaz, és a Szántó Kovács Múzeum Adattárában 160. szám alatt található. A másik címe : ,,A mekenyesi szárazmalom és olajütő 1959." Terjedelme 21 sűrűn gépelt oldal, amelyet sok magyarázó szöveggel ellátott vázlatrajz illusztrál. Az Adattár 169. szám alatt tartja nyilván. A harmadik: ,,A mekenyesi olajütő" című és 36 gépelt oldalt tartalmaz. Az Adattár 170. szám alatt őrzi. E gyűjtéseim alapján készítettem egy tanulmányt, amely: ,,A népi olajütő technológia Baranya megyében" címmel az Ethnographia LXXVII. évf. (1966) 2. számában jelent meg. A mekenyesi olajütő megmentésének vázlatos történetét az orosházi mú­zeum következő számú iratai alapján írtam meg: 278/1958, 280/1958, 156/ 1960, 224/1960, 242/1960, 158/1961 ós 159/1961. Szívügyemnek tekintettem a mekenyesi szárazmalom megmentését is. Ügy láttam, hogy ez a malom is csak akkor marad meg, ha ismét működik. A Kéri-család szerette volna üzemeltetni, ha megkapta volna a működési engedélyt, és közölték volna velük, mennyi lesz az évi adója. Emberbaráti kötelességből a család mellé álltam. Dombai János pécsi múzeumigazgatót kértem meg, hogy a megyei tanács illetékes osztályán járjon el ebben az ügy­ben. Ha nem sikerül működési engedélyt szerezni és kijavítani, a malom rö­videsen elpusztul. Ugyanilyen kérelemmel fordultam az Országos Műemléki Felügyelőséghez. Rávilágítottam arra, hogy mivel a malom nem hoz hasz­not, egyetlen fillért sem költenek rá. A továbbiakban a Műemléki Felügye­lőséggel és a családdal néhány levelet váltottam. Már a vételárban is majd­nem megegyeztek, amikor a derült égből lecsapott a villám: a Műemléki Felügyelőség 1961. évi június 6-án kelt 2187/1961. számú leirata közölte, hogy a Felügyelőség saját céljaira nem sajátíthat ki objektumokat. Ameny­nyiben a pénzügyminiszter a kisajátítást engedélyezné, előzetesen rögzíteni kell, hogy a szárazmalmot milyen célra használhatnák, és kinek a kezelésébe kerülne. Ilyen jellegű kötelesség vállalása után a Felügyelőség és az épületre igényt tartó intézmény egyidejű eljárása biztosítaná a mekenyesi malom kisajátítását. Megtörtént. Igaz, sok herce-hurca után, de a mekenyesi szá­razmalom és olajütő az Orfűi Szabadtéri Múzeumban áll. A szarvasi kásamalom és a vámosoroszi, valamint a mekenyesi olajütők feldolgozása után megerősödött bennem hazánk szárazmalmairól készítendő összefoglaló munka elkészítésének gondolata. Elkezdtem a nagy műhöz az anyagot gyűjteni. Minden parányi adatnak megörültem, mely a szárazmal­mokra vonatkozott. Minden módszert, eljárást igénybevettem célom elérésó­74

Next

/
Thumbnails
Contents