Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

a további kutatásra ösztönöztek. Múzeumunk irattárában, 14/1956. szám alatt olvasható az Akadémia véleménye: „Népünk malomkultúrájával, lisztőrlő berendezésekkel foglalkozott már egy-két tanulmány, de azok csak száraz történeti adatrögzítések, vagy kezdeti technológiai, inkább malomtechnikai leírás. Nagy Gyula munkája viszont hézagpótló mű, malomszerkezeti és őrléstechnológiai szempontból. E tekintetben mérnöki pontos felméréssel, pompás rajz - és fényképillusztrációval dolgozik." A tanulmány 75 oldalból áll, amelyet 11 tábla, 17 rajz és 22 fénykép illusztrál. A másolata múzeumunk adattárában 63. szám alatt található. Ez a díjazott munka volt az alapja annak a publikációmnak, amely a Néprajzi Értesítő XXXV. évf. 1955. évi számában jelent meg. Ezért úgy gondolom, hogy ezen a helyen elegendő a kásamalommal ilyen vázlatosan foglalkoznom. Az Országos Műemléki Felügyelőség a kásamalmot ipari műemlékké nyilvánította, teljesen üzemképes állapotba hozta. A szarvasi múzeumhoz tartozik, és ez gondoskodik a megtekinthetéséről. A vámosoroszi olajütő A vámosoroszi szárazmalmot és olajütőt először 1954. évi szeptember hó 18-tól 23-ig tanulmányoztam. A falu egy kis terén szabadon állt a református egyház tulajdonában levő, pusztulásnak indult malom. Igyekeztem alaposan megfigyelni, felmérni és jegyzeteket, vázlatrajzokat készítettem kutatásomról. Sok segítséget kaptam Inczédy Márton református lelkésztől és az olajütő működésével kapcsolatban Nagy Gábortól, a malom utolsó molnárától. Kutatásomról, a szárazmalom sorsáról beszámoltam az Építészeti Tanács Titkársága Műemléki Csoportjának, majd írásban is részletes jelentést tettem. Megindokoltam, hogy miért fenyegeti végpusztulás a malmot. A mátészalkai Közellátási Felügyelőség állíttatta le 1948-ban. Az olajprés csavarját lepecsételte és leszerelve beszállíttatta a községi elöljárósághoz. Miután a malom nem jövedelmez, tulajdonosa nem javíttatja. A malom népi műemlékké van nyilvánítva. A falu lakossága úgy tudja, hogy a malom már nem az egyházé, ezért egy része úgy bánik vele, mintha gazdátlan lenne. Számos alkatrész hiányzik már. A malom két általános iskola szomszédságában fekszik. A rosszul bekerített malomban sokszor játszanak, hancúroznak a gyerekek. Fényképfelvételt is mellékeltem. Jelentésemben a malom megmentésére a következő javaslatot tettem. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a malom újra működhessen. Ha a malom üzemeltetése akadályokba ütközne, akkor — a református egyházzal egyetértésben — pontos felmérés után szét kell szedni és a létesítendő Szabadtéri Múzeumban fel kell állítani. Az ÉM. Műemléki Csoportja foglalkozott a szárazmalom megmentésével. A malmot kérésemre 1955. évi július 4-től 6-ig Gilyén Nándor műegyetemi tanársegéd vezetésével egy építészmérnöki csoport felmérte. Az 5 mérnökből álló csoportnak a néprajzi szaktanácsadója voltam. A fényképfelvételeket 71