Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

dolgoztunk. Barátságos beszélgetésünk során alighanem egy készülő könyvemet mutattam meg ritka vendégünknek. Ami igaz, az igaz, ha az embernek vendége jön, arról szeret beszélni legjobban, ami a szívéhez legközelebb áll. Amint kikísértem a ,,Kedves Vendéget", azzal búcsúzott el, hogy ne csak könyvírással foglalkozzam, hanem tárjam ki szélesre a múzeum kapuját a népművelés számára. Olyan váratlanul ért engem ez a vád, hogy csak hápogni tudtam. Csak a szomszédos épületbe ment, elkísértem lassan lépegetve, s igyekeztem bizonygatni, hogy a tudományos munkásságom mellett sohasem feledkeztem meg a népművelésről. A szóváltás megtörténte után egy-két helyen elmondtam az esetet. Beszélgetőpartnereim jóindulatúan figyelmeztettek, hogy vegyem komolyan a dolgot, mert egy megyei fórumon megpedzette az ügyet, és a leváltásomat is emlegette. Nem fért a fejembe a dolog, sehogy sem tudtam megérteni. Sohasem vétettem ellene, sohasem támadtam. Nem tagadom, e hír hallatán nem jól éreztem magam és féltem. Napi munkám végzése során minden lépésnél éreztem az alaptalan vádnak a súlyát. Fűnek-fának panaszkodtam, védekeztem. Végül kínomban egy mentőötletem támadt. Egy árkus papírra a következőket vetettem: „Azzal vádolnak, hogy nem végzek elég népművelési munkát. Szíveskedjék az alábbi felsorolást elolvasni!" Egymás alá írtam a népművelési tevékenységemet: az addig megjelent könyveim címét, az orosházi monográfia címét, az állandó kiállításunk címét, az évente rendezett időszaki kiállításaink számát, az évente megtartott népművelési előadások számát stb. A felsorolások alatt a következő következtetést vontam le : ,,A fenti lista talán kutyaf... ? Szerintem népművelés, magas fokon!" írásomat a múzeum irodájának a legszembetűnőbb helyére tűztem, s ha újságíró, vagy televízió-, rádióriporter tette be hozzám a lábát, mindig elolvastattam velük. Jót mosolyogtak rajta. Hamarosan rájöttem arra, hogy ez a lépésem nem más, mint önigazolás. A támadást csak több népművelő előadás tartásával lehet kivédeni. Körlevelet küldtem a Városi és Járási Tanács Művelődésügyi Osztályainak, a TIT városi titkárságának és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának. Közöltem benne, hogy 10 éves átlagban évente 8 tudományos ismeretterjesztő előadást tartottam, szeretném az előadásaimnak a számát szaporítani. Kértem a fenti szerveket, törekvésemet támogassák azzal, hogy előadásokat szerveznek számomra. Felsoroltam az előadásaim címét : 1. Orosháza története. 2. Mire tanít a földből előkerült régészeti lelet ? (Tárgyak bemutatásával.) 3. Környékünk Árpád-kori falvai és népének élete. (A kardoskúti ásatások fényképeinek bemutatása.) 4. Az orosházi múzeum népművészeti kincsei. (Tárgyak bemutatásával.) 5. Értékes festmények —giccsek. (Képekkel illusztrálva.) 63