Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

a kiállítást is, amely szeptember 13-án nyílt meg. A megnyitó beszédet orosházi szobrászművész mondta. Majd a Petőfi Dalárda műsora után Telepy Katalin tárlatvezetést tartott. A megnyitó ünnepségen kb. 200-an vettek részt. A múzeum emeleti helyiségei zsúfolásig megteltek ünneplő' közönséggel. Az az óhaj merült fel, hogy kívánatos volna folytatólagosan, időrendben néhány remekművön keresztül bemutatni a magyar festészetet. A megnyitás előtti nap délután Telepy Katalin a Petőfi Sándor Művelődési Házban 250 hallgató előtt nagysikerű előadást tartott ,,A XIX. századi magyar festészetről". Az előadást vetítéssel illusztrálta. A hasonló kiállítások közül azért emeltem ki a fentit, hogy bemutassam: kitűnő festmények, jó művészettörténész, nívós kísérőműsor, vetítéssel kísért előadás: komoly siker. Majd sorra bemutattam a vásárhelyi festőket: Tornyai Jánost, Fejér Csabát, Szalay Ferencet, Németh Józsefet, Erdős Pétert, Kajári Gyulát stb. A szaklapokból megtudtam, hogy a képzőművészeti anyagot hangversenynyel is lehet kapcsolni. Amikor megkaptuk a Schwarcz-család által lakott lakásrészt, a két utcai szobában nívós képzőművészeti kiállítást rendeztem, és egy-egy hangversenyre meghívtam városunk zeneiskolájának a tanárait is. Egy kis kézikocsival boldogan hordtuk össze a zeneszerszámokat. A szépszámú vendégek jó képekben gyönyörködtek és színvonalas hangversenyt élvezhettek. Az Orosházán, működő Kerti Károly rajztanár ismert grafikusművésszé fejlődött. Az 1950-es években városunkba került Kerti Károly rajztanár. Hamarosan barátságot kötöttünk egymással. Gyakran ellátogatott a múzeumba. Meggyőződtem arról, hogy kitűnő képességekkel rendelkezik, s amikor a múzeumot a rádiótól, televíziótól meglátogatta valaki, vagy újságíró lépett be hozzánk, nem tudtam megállni, hogy ne mutassak be nekik egy-két Kertiképet. Ha nem volt kéznél, a lakásáról hoztam néhányat. így azután akar

vanem akarva kedvet ébresztettem az alkotáshoz. Magyarul: toltam a szekerét. Az 1959-es évkönyvünket már Kerti Károly illusztrálta. A grafikus igazán a „Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán" című könyvemben mutatkozott be. Remek illusztrációi aztán egy nyugatnémet szakfolyóiratban is napvilágot láttak. Kitűnő rajz-szakkört szervezett és vezetett. Öt neveltje: Fülöp Erzsébet, Ravasz Erzsébet, Gyúró István, Paál István és Rajki László. Amikor évek múltával Dunántúlra távozott, neves művésszé fejlődött, és Komárom megye művészeti életének vezetője lett. Tanulságos kissé részletesebben bemutatnom azt, hogyan karoltam fel városunk képzőművészeti életének a fejlesztését. Ott kezdtem el, hogy az óvodás gyerekeknek rendeztem egy bűbájos kiállítást. Mint rajzot tanító pedagógus tudtam azt, hogy legőszintébbek a gyermekrajzok. Az iskolában a nevelő lépten-nyomon beleavatkozik az alkotásaikba, s így fokozatosan el56