Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

állítsanak csak ki az amatőr festőkkel. Azóta csak két rajztanár képeivel lehet a kiállításon találkozni. Most nem különülnek el, csak nem dolgoznak. Természetes, azóta is minden képzőművészeti kiállításra minden rajztanárnak névre szóló meghívót küldünk. Ezekben az időkben a városi párttitkár a kultúrházba összehívta városunk kultúrintézményeinek vezetőit. Többek között lelkünkre kötötte, hogy szoros kapcsolatot keressünk egymással. A megbeszélés végén azt javasoltam, hogy a megbeszélésünket rendszeresítsük havonta, vagy negyedévenként, de mindig más és más intézmény adjon szállást a találkozónak. Az értekezletnek legyen egy kötetlen pontja: a szállásadó intézmény és munkájának megismerése. Mindnyájan helyesléssel fogadták — csak épp nem valósítottuk meg. Megerősödött bennem, hogy nem beszélni, hanem dolgozni kell. Ezentúl magamra hagyatva igyekeztem a múzeum és városunk kulturális intézményei között szorosra fűzni a barátságot. A Városi Könyvtár helyiségeiben 10—12 nagyobb méretű kerámiát helyeztem el a múzeum raktári anyagából, hogy ezzel még barátságosabbak legyenek a könyvespolcok. Ezenkívül két lapos asztalkatárlót helyeztem el a könyvtár bejárati folyosóján. Megfelelő mutatós anyagot helyeztem el bennük: felírásos butéliákat, szépművű csutorákat, karikásostorokat stb. Hírverésünk azzal lett teljes, hogy egy felirat közölte a múzeum nyitvatartási idejét. Viszonzásul a múzeum bejáratánál a könyvtár legújabb szerzeményeit mutattuk be. Több éven keresztül kölcsönösen csináltunk egymásnak egy kis propagandát. 1969. év elején Szabó Pál tanár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete Orosházi Járási Osztályának vezetője ós én, azon törtük a fejünket, hogy a járás községeit hogyan tudnánk bevonni múzeumunk látogatói közé. Ügy láttuk, ha a falusi kultúrházakban vándorkiállítás révén bemutatnánk legalább 100 olyan tárgyat, amely könnyen felkeltheti a néző érdeklődését, megközelítenénk célunkat. Útrakeltem, és felkerestem a járás községeinek kultúrházait. Csak négy községben találtam olyan körülményeket, amely lehetővé tette a vándorkiállításunk anyagának bemutatását. Mi szükségeltetik ehhez ? Egy olyan kisebb-nagyobb helyiség, amelyben 1—2hetes kiállítást lehet rendezni. Továbbá: legalább két polcos, üveges, zárható szekrény, amely befogadná tárgyainkat. A partner-szervezet 2 db középméretű zárható ládával ajándékozott meg bennünket, amelyekben kb. 100 db gondosan csomagolt tárgyat lehetett elhelyezni. Ezután megindult a kiállítás szervezése Gerendáson, Csór vason, Nagyszénáson és Gádoroson. Propagandánkban természetesen a helybeli iskolákra támaszkodtunk. A kiállítást a meghirdetett napokon én nyitottam meg, mindig 13 órakor, amikor az iskolai tanítás befejeződött. Mindenütt kellő számú érdeklődő gyűlt össze. Az orosházi múzeum néprajzi kiállításai célját így fogalmaztam meg: ,,A községekben érdeklődés keltés a múzeumnak a kultúraterjesztő munkája iránt, és az iskolák, a művelődési házak szakköri tagjai figyelmét felhívni az orosházi múzeum kiállításainak rendszeres íátogatásá54