Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

minden, számunkra létfontosságú osztályán töltöttünk néhány napot. A textil osztályon Fél Edit mutatta be gyűjteményét, a kerámiák között pedig Kresz Mária igazított el bennünket. A múzeum tárgyi anyagának egy részét Takács Lajos ismertette meg velünk. Számunkra mindennél fontosabb volt, hogy alaposan megtanultunk leltározni. Bemutatták a tárgyak leltározásának minden csínját-bínját. Jó néhány tárgyat be is kellett leltároznunk. Majd a tárgyakról készítendő leírókarton elkészítését is megtanultuk. Végül kezünkbe adtak néhány tárgyat és önállóan kellett kartont készíteni róluk. Természetesen felhasználtuk az alkalmat arra, hogy megismerkedjünk a múzeum dolgozóival. Ezentúl, amikor felutaztam Budapestre, mindig felkerestem a Néprajzi Múzeumot : — hazamentem. Amíg a múzeumok állami kezelésben voltak, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, mint említettem már, negyedévenként „összmúzeumvezetői" értekezletet szervezett. Ez mindig 3 napig tartott. Kézzelfoghatóan sokat lehetett tanulni az előadásokból, a beszámolókból, de az általunk előre feltett kérdésekre is az értekezlet színe előtt kaptuk meg a választ. A

III. múzeumvezetői értekezleten javasoltam, hogy a pusztaföldvári falumúzeum fejlődése érdekében hívjuk meg annak vezetőjét, Dér István tanítót is az értekezleteinkre. Mivel a falumúzeumnak jelenleg költségvetése nincsen, nevezett csak a Múzeumi Központ anyagi segítségével tudna részt venni az értekezleteinken. Másik felvetésem : A vidéki múzeum vezetők közül az értekezlet tartama alatt többen meg szeretnének nézni egy-egy operát, vagy egy Nemzeti Színház-béli előadást. Azonban az egyéni színházlátogatók nem kapnak kedvezményes színházi jegyet, annak váltására jogosító utalványt. Kérésem: a Múzeumi Központ szíveskedjék kedvezményes színházutalványokat igényelni, hogy a vidékiek is megláthassanak egy-egy jó színházi előadást. Egyéni levelező oktatásban vettem részt az egyetemen Amint 8—9 évet, mint főhivatású muzeológus eltöltöttem a múzeumban, szükségét éreztem annak, hogy továbbképezzem magam. A Hivatalos Közlönyből olvastam, hogy a néprajz szakot az egyetemen levelező úton is el lehet végezni. Ráadásul a gyakorlati éveket figyelembe véve állapítják meg, hogy hány év alatt lehet oklevelet szerezni. Megörültem : mintha rám szabták volna a rendeletet. Nyomban Bálint Sándor barátomhoz siettem. Nagyon biztatott : két év alatt akár le is doktorálhatok nála — mondta. A szegedi egyetem Rektori Hivatalában ugyan elfogadták iskolai végzettségemet, mert én még a régebbi rendszerű tanítóképző intézetben szereztem meg az oklevelemet. Végül mégis sajnálattal közölték mindkettőnkkel, hogy van ugyan náluk Néprajzi Tanszék, de ezen néprajzos képzés nincs, kérésemet tehát nem tudják teljesíteni. Mentem egy házzal odébb. Felutaztam Budapestre. Nagyon bíztam a felvételemben, hiszen akkor a rektor 26